Új bejegyzés Frissítés

2005.10.30. 11:28

Sziasztok! Hát igen a történetem a mai napon befejeződőtt! Nagyon szépen köszönöm dedori-nak a sok vélemény nyilvánítást és a rengeteg pozitív kritikát, nagyon jól esett! Köszönet jár azoknak is, akik rendszeresen olvasták a regényem! Legyen további szép napotok, évetek! Love, kati-napsugár

2005.10.30. 11:24

86.rész: Kate az ablaknál ült és merengett az elmúlt hónapok eseményein, miközben nézte a nap felkeltét. Tisztán emlékezett arra a napra mikor barátnője kezét megkérték és ő mennyire irigyelte. Mintha tegnap lett volna mikor Lee meglepte a nagy kérdéssel. Egy nyári napon Dunc-ék elhívták moziba, szokás szerint Lee külföldön tartózkodott népszerűsíteni az albumát, mint addig rengetegszer. Így Kate boldogan elfogadta a meghívást akkor még nem sejtet semmit, csak azon kapta magát, hogy egyedül sétálgat haza felé a sötét utcán. Mikor hazaért előkotorászta kulcsát és kinyitotta az ajtót. Ám ami fogadta az mese szép volt. Gyertyák pihentek a földön mutatva a belépőnek az irányt, körülöttük virágok tették pompásabbá a látványt. Eleget tett a követelőző fényforrásnak és elindult fel az emeletre egyenesen a szobájába. Lee ugyanott állt az ablaknál mikor a lány belépett, mint most Kate. -te itt?- döbbent meg a lány -gondoltam megleplek- mosolygott a férfi -sikerült, annyira örülök, hogy itt vagy- ugrott Kate Lee nyakába- nagyon hiányoztál -te is nekem- válaszolta a fiú és egy rég áhított szerelmes csókban ért össze ajkuk -olyan szép a ház így- áradozott a nő- milyen alkalomból? -ülj le kérlek szeretnék valamit mondani- kezdte Lee és odavezette az ágyhoz a lányt -valami baj van? nagyon komoly vagy -azt majd te eldöntöd -rendben hallgatlak -nagyon sajnálom, hogy ennyit távol vagyok, és nem foglalkozom veled, de... -jaj ne ez a DE nem jelent jót- morfondírozott magában a lány -nagyon szeretlek és szeretnék még sokáig melletted lenni, ezért határoztam úgy, hogy ideje feltenni kérdésem -Lee megijesztesz -kérlek hagy fejezem be, szóval Hozzám jönnél feleségül? persze ha továbbra is el tudsz viselni és nem kell azonnal dönteni, átgondolhatod nyugattan... -azt hiszem nem kell ezt átgondolnom, mert már döntöttem- mondta Kate- igen -tényleg? -IGEN nagyon szeretlek! Ezt a kis emléket Kate megmosolyogta, főleg mikor a folytatás jutott eszébe az volt élete legboldogabb, legszebb, legromantikusabb és legszenvedélyesebb napja eddig a napig. Észre se vette, hogy vőlegénye mögé lopódzott és átölelte. -min mosolyogsz ennyire?- kérdezte egy reggeli puszi kíséretében -csak eszembe jutott néhány dolog- válaszolta a lány még mindig somolyogva és szembe fordult kedvesével -mint például?- folytatta a férfi mikor kedvese az ölébe ült -Móni és Dunc eljegyzése, aztán a miénk és az utána lévő események- felelte könnyedén Kate- nem hittem volna, hogy egyszer eljön ez a nap is -én sem, de örülök, hogy veled élem át -nagyon boldog vagyok -nálam boldogabb nem- nevetett Lee- de mit szólnál ha még egy kicsit visszabújnánk az ágyba? -nem lehet, készülnünk kellene és anya is mindjárt kell, anyukáddal egyetemben- mondta Kate- ugye nem akarod lekésni az esküvőd?!- nézett a lány csúnyán -nem azt sose tenném- nyugtatta Lee szerelmét -remélem is Csókjukat egy halk mégis erőteljes kopogás törte meg. -Kate ideje lenne elkezdeni készülni- dugta be a fejét a két anyuka -akkor majd találkozunk- mondta Lee és kivonult a szobából A készülődést hamar el kellett kezdeni, mert az esküvő pontosan délben a haragszó után kezdődött, addigra pedig mindennek tökéletesnek kellett lennie. Egyik szobában Kate tevékenykedett Andy és Sheila társaságában, míg a másikban Móni és a neki segítő két anyuka. A két menyasszony, mert dupla esküvőre virradt a Június 13.-ka, teljesen más milyen ruhában voltak. Míg Kate-en ujjatlan fűzős és enyhén csipkés meseszép ruha pompázott, addig Mónin egy egyszerűnek mondható, azonban az alakját teljesen kiemelő ejtett vállú gyönyörű ruha díszelgett. Tizenegy órára a két lány egymás dicsérése után elindult a templomba, ahol már gyülekezett a vendég sereg. A templom fehér rozsában fürdött, a fontosabb, kiemeltebb helyeken a fehér virágot felváltotta a narancssárga, ami a szeretet jele, a bordó a szenvedélyével és a pirossal az erre a napra jellemző két szerelemes szerelmének egybeforrásával. A koszorús lányok narancssárgában, pirosban illetve bordóban sorakoztak fel a belépő és egyben takaró menyasszonyok és apukájuk előtt, ezzel is fokozva a vőlegények izgalmát. Azonban a sor még nem volt teljes, mert a esküvők jellegzetes szirom szórás nem maradhat el. Lassan de biztosan a két lány néhány puszi után kedveseik mellé léphetet, akik „leeső” állal csodálták mesékbe illő nem sokára feleségnek mondható jegyesüket. A mise a nem volt hagyományos, amit a vendégek tapssal és a figyelmükkel jutalmaztak, főleg mikor a legjobb részhez értek, az IGEN-ek kimondásához, ami a két párnak vagyis a négy fiatalnak egy új eddig még ismeretlen életet jelent, a házas életet, amiben benne van a szerelem, a szenvedély, akár a csalódás, a bánat, a másik hiánya, ugyanakkor a gyermek áldást is egy idő után magába foglalja. The End

2005.10.30. 11:23

85.rész: -gratulálok- öntötte szavakba barátnője érzéseit -olyan gyönyörű- jelentette ki Móni tizedszere -teljesen egyetértek veled- bólogatott Kate- és mikor lesz hivatalos? party nem lesz? -már megint kezdi- sóhajtott nagyot Dunc Móni csak értetlenül nézett egyszer barátnőjére majd Dunc-ra. -szerinted kinek köszönheted ezt a darabot- mutatott Kate az ékszerre -ezek szerint neked- vonta le a következtetéseket a lány -aha- húzta ki büszkén magát Kate -jó választás volt- mosolygott barátnője -szerintem, habár sokáig kellett keresni, de megérte- mosolygott Kate is- szóval terveztek már valamit? -igen- mondta egyszerre Móni és Dunc, majd meglepődve vették észre reakciójukat -oh, igen? és melyikkel kapcsolatban?- Kate -jövő héten hivatalos vagyok egy estélyre, szerintem tökéletes alkalom, hogy hivatalossá tegyük kapcsolatunk komolyságát- mondta Dunc teljesen komolyan, ezen a lányok jót mosolyogtak- valami rosszat mondtam? -nem de olyan édes voltál- és adott egy puszit Móni barátjának -és neked mi jutott eszedbe?- érdeklődött a már zavarban lévő Kate -én pedig megszervezem az eljegyzési bulit, persze segítségre lenne szükségem- vázolta ötletét a menyasszony -szívesen segítek- mondta mosolyogva Kate- most viszont megyek és megcsinálok néhány házi dogát, mert magától nem akar elkészülni... pedig én adtam nékik némi esélyt... szép álmokat -sok sikert hozzá és neked is- búcsúzott tőle a szerelmes pár A hivatalos estély, amin bejelenti Móni és Dunc kapcsolatának komolyságát, az eljegyzést gyorsan közeledett, pedig még rengeteg dolgot kellett elintéznie a menyasszonynak és barátnőjének. Először is ott volt a megfelelő külső, amihez kellett némi idő, a fodrásznál való néhány óra csücsülés, az ápolt körmök elérése, festése, áztatási és egyéb kívül állók számára értelmetlen dolgok. A smink se volt elhanyagolható, ami a kozmetikusra várt és akkor még a tökéletes ruha a gyönyörű gyűrűhöz még nincs is sehol. Pedig általában minden ember legelőször a ruhára figyel fel és nem az ápolt körömre, stb., stb.. -mikor vesszük meg a ruhát, már bejelentkeztünk mindenhova ahova csak kell, de még mindig nincs mibe elmenned?- faggatózott Kate -elfáradtam- mintha meg se hallotta volna a kérdést mondta Móni -figyelnél rám egy cseppet? ígérem csak ennyit kérek most -rendben figyelek -kell egy ruha -az biztos -még ma kell egy ruha -ez biztos? -igen, szóval örülnék ha felkelnél a fotelből és indulhatnánk- kérte kedvesen Kate -fáradt vagyok- jelentette ki Móni -tudom, már mondtad -de így is van -ahogy gondolod, de én most megyek, csak még valami nem rajtam fognak nevetne ha meztelenül állítasz oda -jól van menjünk- állt fel Móni és indult a kabátjáért és a táskájáért helyes- és Kate is elindult Hiába volt már tavasz, április eleje az idő még olyan szeszélyes volt, hogy sose lehetett tudni melyik pillanatban milyen kedve lesz, esni kezd vagy kisüt a napocska. Biztos, ami biztos alapon mindenki hordott magánál esernyőt és egy lenge kabátkát. Néhány órányi keresgélés után boldogan lépett ki Móni és Kate az egyik híres és elegáns üzletből, ahol sikeresen ráakadtak a megfelelő ruhadarabra, ami nem volt, mint egy bordó selyem ruha. Bokáig ért ugyan, de a combközépig futó hasításnak köszönhetően, az embernek kétkedni akadt kedve. A bordó pirosas szín kombináció teljesen megbolondította, és ha akarta ha nem a kéken csillogó gyűrűre irányított minden szempárt. -tökéletes ruha, tökéletes gyűrűvel egy tökéletes nőn- jelentette ki Kate- csoda, hogy még nem vagyok sárga a sok irigységtől -hidd el Lee is majd meglep eggyel- vigasztalta barátnőjét hálából Móni -tudsz valamit?- kérdezett vissza a lány -nem csak vigasztallak -az más, különben is már azt se tudom, hogy néz ki, lassan már azt se tudom mióta nem láttam -mindennap látod -csak nem személyesen és ez nagy különbség -dolgozik -tudom -hát akkor meg?! -hiányzik -ezt meg én tudom- mosolygott Móni- felpróbálod? - kérdezte és az ujjára mutatott -már meg volt- informálta barátnőjét Kate -ohhh, igen? -aha, mikor megvettük Dunc megkért én meg nem mondhattam nemet, ugye megértesz- mosolygott most már Kate is -teljesen, gondoltam feldoblak -sajnos más módszert kell alkalmaznod -fagyi?- kérdezte Móni hirtelen ötletből -nem is kellett sokáig gondolkodni, sajnos erre se mondhatok nemet A fagyi mindkét lány boldogságát még jobban felturbózta és hazáig egyetlen egy panasz szavuk se volt. -fáradt vagyok- kezdte Móni -te aztán bő beszédű vagy, ha legalább azt mondanád, hogy kimerültél, gyenge vagy, bágyadt vagy nekem mindegy mi csak ne azt, hogy fáradt... ma már legalább tizedszerre mondod, kicsit már uncsi- jelentette ki Kate -bocs, de a barátnőd nem szinonima szótár -látom jó a hangulat- jelent meg Dunc -nem sikerült ruhát venni? -te tudtad, hogy ma ruhát fogunk venni?- lepődött meg Móni -aha, Kate mondta reggel- közölte Duncan, mintha teljesen természetes lett volna -reggel óta erre készültél?- szegezte a kérdést Móni barátnőjének -már rég óta- válaszolt a lány -micsoda? -figyelj nincs kedvem veszekedni, mert tanulnom kell, de te mondtad, hogy segítsek én meg segítek és nekem ezek a módszereim- meg sem várva a reakciót indult fel felé -Kate ne merj itt hagyni -pihenj le, holnap beszélünk- és már el is tűnt a lépcsőn A hírességek számára tartott összejövetel hamar eljött Móni-t Kate reggel korán keltette, hiába mentegetőzött Móni azzal, hogy csak este hétkor kell megjelenniük a lány hajthatatlan volt és a menyasszony tudta, ha barátnője a fejébe vesz valamit azt úgy se lehet kiverni onnan, így kis ellenkezéssel, de engedelmeskedett. Este fél hétkor pontosan készen volt, terv szerint, és miután Dunc ezerszer megdicsérte kedvesét indulhattak is. Kate pedig boldogan megkereshette az ágyát, de nem sokáig, éppen felért az emeletre és bezuhant az ágyba, amikor megszólalt a csengő. -nem igaz, mindent odaadtam nekik még is itt hagytak valamit- azzal nagy nehezen néhány csöngetést kísérve lemászott az emeletről és elindult az ajtó felé. -mi lenne ha nem csöngetnétek ennyit, hallom anélkül is- morogta Kate és nyitotta a kulcsra zárt ajtót.- te jó ég, hogy kerülsz ide- ugrott Kate rég nem látott barátnője nyakába -szia, én is örülök neked, de mi lenne, ha nem döntenél fel és nem fojtanál meg?- kérdezte Anika -jaj ne haragudj, csak annyira örülök neked- magyarázkodott Kate és beinvitálta az érkezőt -egyedül vagy?- kérdezte Anika -igen, de gyere üljünk le és mindent elmesélek- kezdte Kate- kérsz teát? -aha És ezzel elkezdődött a beszélgetős est, mindketten beszámoltak részletesen a körülbelül egy évnyi külön töltött eseményekről. A suliról, az eljegyzésről, a fiúkról, majd Anika is belefogott a mesélésbe, elújságolta, hogy összejött egy jó pasival, akivel már lassan fél éve együtt vannak és szeretik egymást. Mikor Móni-ék hazajöttek Kate és Anika még mindig nagyban beszélgettek és egyáltalán nem úgy tűnt, mintha más szeretnének a közel egy-két órában csinálni, így Móni és Dunc is természetesen a gyűrű mutogatás és a gratulálás után beszálltak a trécselésbe. Ez így ment hajnalig, amikor már Kate annyira fáradt volt, hogy egyszer csak lecsukódott a szeme és a nappaliban történet hallgatás közben elaludt. A többiek mosolyogva konstatálták a történteket és Dunc-nak hála ágyba helyezték a lányt, majd betakarták és hagyták tovább pihenni.

2005.10.30. 11:23

84.rész: Eltelt egy év. A fiúk befejezték a Best of Blue albumot, ami egyelőre az utolsó albumnak ígérkezik és ezzel hivatalosan megkezdődik a Blue egy éves szünete. Ami a tagok számára önálló vagyis szóló projecteket jelent. Mindenki kipróbálja magát egyedül valamilyen másik szakmában vagy marad a már jól bevált zenei pályánál. Így lett, hogy mindenki marad a zenénél, de még se. Antony a színészkedésben is ki akarja próbálni magát ugyanúgy, mint Duncan. Lee a filmezés mellett is döntött, de leginkább a szóló énekesi karrierjére fektet nagyobb hangsúlyt, Simon pedig kipróbálta magát, mint DJ, szóló énekes és, mint egy együttes managerre. Először mindannyian összeköltöztek London zöld övezetében lévő hatalmas almazöld házba. Ez a ház két szintes volt, alul egy hatalmas nappalival egy vendég szobával, egy konyhával, amiben természetesen mindenféle új elektromos kütyü megtalálható volt, egy fürdőszobával, amiben zuhanyzó és kád is volt, mellette pedig a mosdó, mint helyiség szerepelt. A konyhához még tartozott egy tizenkét személyes asztal székekkel. A lépcső a mosdó és a teraszajtó között bújt meg, ami egy egyszerű fa lépcsőt jelentett de mégis szemet gyönyörködtető volt. A teraszhoz tartozót egy fém kerti szett garnitúra, szintén tizenkét személyes a hozzá tartozó fém székekkel és az elmaradhatatlan hinta ágyakkal. A kert szintén hatalmas volt, rengeteg zölddel és virágokkal és persze az elmaradhatatlan medencével, ami a terasz alatt helyezkedett el. A második szinten csak szobák helyezkedtek el, egyik oldalon is három és a másik oldalon is három, a mosdóval és a fürdőszobával kiegészülve. Mindegyik szoba ugyanolyan volt, mint a másik a színűket kivéve. A szemben lévő szobákat mindkét oldalon egy üveg asztal és két szék, inkább fotel választotta el. Szokássá vált az asztalon lévő vázák vasárnaponként virággal való megtöltése, ami biztosította a lakás finom illatát és kellemes hangulatát. A rengeteg külön szólózások miatt először Simon búcsúzott el a többiektől és beljebb költözött Londonban vagyis immáron jegyeséhez, majd végül feleségéhez, majd Antony hagyta el a házát barátnő összeköltözés miatt. Így már csak 2 pár lakott a hatalmas és tökéletes családi házban, de nem bánták. Sőt a fiúk örültek, hogy barátnőik nem lesznek egyedül, amíg esetleg nekik el kell menniük egy-két napra, esetleg egy-két hétre. Minden jól alakult, mint a tündér mesében, de mivel ez a valóság és nem egy álom, így akadtak némi problémák, még pedig a távolság és a szóló karrierek beindítása, a sok külön töltött idő. Előre megbeszélték, hogy melyik lány, melyik héten fogja csinálni a reggelit, az ebédet, a vacsorát, a bevásárlást, de ezt általában együtt tették meg, és ehhez hasonló dolgokat. Ha a fiúk otthon voltak szívesen segítettek ebben. Ezen a héten éppen Kate volt soros, és szokásához híven hét óra körül elindult volna a közeli pékségbe és az újságoshoz illetve ha marad ideje, ami csak ritkán jött és persze kedve, ami mindig volt, a virágoshoz, ahol már nagyon jól ismerték, de ez nem is csoda. -Kate segíthetek?- kérdezte még pont időben Dunc -ha van kedved reggel cipekedni akkor igen- válaszolt a lány mosolyogva -akkor jövök- és már ott is termett Kate mellett, hogy az alvó Mónira zárja az ajtót, hogy még véletlenül se tudják ellopni a barátnőjét -miben sántikálsz?- törte meg a csendet egy idő után a lány -hm? -nem hiszem el, hogy csak úgy hét órakor cipekedni legyen kedved- hangzott a tömör magyarázat Kate-től- szóval? -ez az átka, ha valakivel egy fedél alatt laksz- morogta alig halhatóan a férfi -a lényeget -segítenél nekem? -aha, de attól függ, hogy miben? -választásban kellene, te úgy is jobban... ne néz így rám -Dunc -igen -te... meg... -én mit? -amire gondolok? -attól függ mire gondolsz -ugye gyűrűt kell segítenem választani?- kérdezte mosolyogva Kate -aha, segítesz? -nagyon szívesen- mondta még vidámabban a lány – kösz, hogy rám gondoltál -nincs mit, de ez meglepetés lesz, szóval ne örülj ennyire- mondta most már szintén mosolyogva Dunc -menni fog? -megpróbálom, de igyekezni fogok -akkor mit is veszünk reggelire? -mikor vesszük meg és mióta fontolod?- kérdezősködött Kate, mintha meg se hallotta volna ez előző kérdést -majd szólok és ezt majd megbeszéljük, de most koncentrálj a reggelire- mosolygott Dunc -nem megy, túl feldobott ez a hír -ha Móni rájön valamire vagy megtud vagy egy icipicit is megsejt valamit meghalsz, most már megy? -te milyen kedv romboló vagy, ezért virágot is veszünk- mondta duzzogva Kate A reggeli vásárlás után siettek haza, hogy megcsinálják a reggelit és elkezdődjön egy újabb hét. -jó reggelt!- jött le Móni az emeletről -jó reggelt- hangzott a tömör üdvözlés -mi van Kate ki halt meg?- Móni -senki csak a pasid gonosz- jött a válasz -mit csináltál vele? -én semmit, olyan aranyos voltam, hogy még cipelni is segítettem reggel- magyarázkodott Dunc Ezzel be is fejeződött e reggeli trécselés és a finom és kiadós reggeli után jöhetett a fránya főiskola második éve, a már megszokott idegen vezetés és a pályafutás építése. Kriszti és Kate még mindig ugyanolyan jóban voltak és Kriszti még már hivatalosan is Sy-hoz tartózott. -szia- köszöntek egymásnak és indultak be az órára -muszáj valakinek elmondanom, és mivel te nem laksz velünk, ezért tőled nem fogja megtudni, ugye?- kezdte Kate -ha majd érteni is fogok valamit, akkor majd ígérni is- mondta mosolyogva Kriszti -oh, bocsi, szóval meg kell először is ígérned, hogy senkinek se mondod el -megígérem -de még Sy-nak se csak ha már hivatalos lesz, rendben? -rendben, de most már mond az a nagy titkot -oké, szóval Dunc eljegyzi majd valamikor Móni-t- osztotta meg barátnőjével Kate boldogan -hát ez szuper...- ám most már nem tudott mondani illetve reagálni, mert az a nem szuper csengő félbe szakította jelezve, hogy egy újabb tanítási nap elkezdődött. Kate-re a suli után nagy meglepetésére Dunc várt. -szia, hát te?- kérdezte Kate- nem azt mondtad, hogy majd... -sziasztok- mondta mosolyogva a fiú- nálam már majd van -sziasztok akkor én megyek is holnap találkozunk és jó vásárlást- tette hozzá alig hallhatóan Kriszti és már ment is, hogy ne zavarjon -tudja- mondta lemondóan Dunc -igen, de ő nem mondja el senkinek és nem is találkozik Móni-val és nem bírtam ki- szögezte egyből le Kate -jól van -nem harapod le a fejem?!- kérdezte csodálkozva a lány -nem, most az egyszer nem- mosolygott Duncan -köszi, akkor hova megyünk? -kérdezte lelkesen Kate Az egész délutánt gyűrű nézegetéssel töltötték. -Kate nem hiszem el, hogy egyik se jó?! szegény Lee- motyogta Dunc -Dunc -hm? -az tökéletes- mutatott Kate egy egyszerűnek mondható arany gyűrűre, melynek a közepén egy kék kocka gyémánt trónolt -végre, ez tényleg gyönyörű, ha megkérlek felpróbálod?-reagált a fiú -nagyon szívesen- válaszolt Kate és a gyűrű tökéltesen illet az ujjára -úgy irigylem Móni-t- jegyezte meg, miután megvették a tökéletes darabot -remélem tetszeni fog neki -ezer százalékosan biztos vagyok benne, hogy igen- mondta Kate - és mikor kéred meg? -szombaton -és, hogy?- faggatózott tovább a lány Majd a fiú az ötletét töviről hegyire megosztotta Kate-tel, aki úgy döntött, hogy ő szívesen és szó nélkül hozzámenni Dunc-hoz. És már alig várja, hogy Móni boldogan mutogassa az ujján azt a gyönyörű ékszert. Nem is kellett sokáig várnia, mert a szombat hamar eljött, ám Kate hiába várta egészen estig Móni-ék hazaérkezését. Csalódnia kellett nem jöttek. Ám vasárnap reggel autó ajtajának csapódását hallotta. Amilyen gyorsan csak tudott kimászott az ágyból és letrappolt a lépcsőn egészen a konyháig, amikor végre kinyílt az ajtó és Móni-ék beléptek rajta. -eljegyeztek- mondta a lány boldogan és a gyűrű mutogatása után barátnője nyakába ugrott és végre Kate és nyíltan örülhetett ennek a boldog eseménynek.

2005.10.30. 11:22

83.rész: -azt hiszem ideje mennünk- nézett az órájára Móni -rendben- egyezett bele végül és nagy nehezen Kate -akkor a suli előtt találkozunk- búcsúzott Anika barátnőjétől, mivel látta, annak értetlen kifejezését gyorsan hozzátette -tudod tánc -ohh ne! teljesen kiment a fejemből- reagált Kate és már húzta is maga után Móni, hogy el ne késsenek Elég gyorsan elérték a kitűzött célt, ahol Móni-t kedves és barátságos munkatársai várták, Kate-t pedig a mosolygós Kriszti. -szia- köszönt Kate -látom téged is megleptek -szia, ne is mond olyan aranyos volt és annyira hiányzott- mondta vidáman a lány- nem is volt kedvem jönni -meg tudlak érteni, én se jöttem volna, ha nem ráncigálnak el- Kate- és még az is kiderült, hogy tánc is van ma- mondta lemondóan -és mit csinálsz? Lee se örülne ha lemondanád a mai napot és a tanár se ha nem jelenél meg, főleg, hogy versenyre készültök, ami már nem sokára itt van- mondta Kriszti, mintha barátnője fejébe látna -hát ez jó kérdés, nem is mondtam neki, hogy beiratkoztam hála Lee-nek, és jövő héten szombaton meg már a versenyen izgulhatok... reménykedem benne, hogy a suli alatt majd valami okosat kitalálok a segítségeddel- tette hozzá Kate -valami biztos az eszünkbe jut, de most menjünk ha nem akarunk elkésni Gyorsan besietek az órára éppen hogy csak a tanár előtt, aminek nagyon nem örült a professzor ennek az lett a következménye, hogy kivételesen és „bosszúból” kért tőlük egy 7 oldalas házi dolgozatot, amit természetesen beleszámít majd a jegyek alakulásába, hogy miért nem jó késni, ennek hátrányait és pontosság fontosságát. A suli alatt egy percnyi idejük se volt elmélkedni Kate „problémáján”, mert az egyedül álló tanárok Valentin napi bosszújukat a diákokon vezették le, így ezen a szép napos délelőttön több házi dolgozatot kaptak, értelmetlen témákról, mint idáig bármikor. Ja és ez se volt elhanyagolható tény, hogy egyből a következő órára, habár valamelyikük egy kis engedményt is adott és csak egy hét múltára kérte. -hát ez szuper nap- jelentette ki Kate nyűgösen, ami teljesen érthető volt -ne is mond- megcsináljuk együtt a holnap esedékes házi dogát?- kérdezte Kriszti -aha, de gyorsnak kell lenünk, hogy a táncon is egy kicsit ott legyek és Lee se érezze magát elhanyagolva- hangzott a gyors válasz a lánytól -akkor találkozunk kora reggel- vette fel ötletét Kriszti -az tökéletes lesz, mondjuk 6-kor?- Kate -nagyon korai, de kell annyi idő -na jó akkor én már rohanok is, hogy találkozok Móni-val, majd Lee-vel aztán egy kis mozgás, aztán visszatérés Lee-hez, néhány órácska alvás, végül pedig találka veled- hadarta Kate -mit ne mondjak jó kis program- mosolygott Kriszti- sok sikert a megvalósításához -köszi, szia- búcsúzott a lány és már ott se volt Útközben Móni és Kate arra jutottak, hogy nem akarnak semmilyen ajándékot venni kedveseiknek, azok mind olyan személytelenek csak azért vannak, hogy ha valaki elfelejtette volna ezt a napot segítségére legyen. Gyakorlatilag csak pénz kidobás, sokkal jobban örülnénk egy hosszú romantikus beszélgetős sétának, mint egy olyan kacatnak, ami csak egyszer itt hever, egyszer pedig ott. Habár egy dologban talán még is jó, port felfogni. Mikor hazaértek Kate-t Anika megint faggatni kezdte a tánccal kapcsolatban, aki csak annyit mondott: „ott leszek időben” és már ment is Lee-vel. -hova sietünk ennyire?- tette fel a jogosnak érzett kérdést Lee -csak el a lakásból mielőtt még Anika elárulja, amit én szeretnék- válaszolta rögtön Kate -aha, és mi lenne az? -van kedved egy fagyi kehelyhez? -télen? -miért ne- mosolygott Kate -van más választásom? -persze, hogy van! először is elkísérhetsz és amíg én megeszem a fagyim és mesélek, addig te figyelmesen meghallgatsz és eszel egy finom sütit meg iszol valami meleget, na mit szólsz? -így már más, gondolom tudsz egy jó kis helyet -ohhh igen, nincs is olyan messze Ez a kijelentés teljesen igaz volt. Néhány perces séta után meg is érkeztek. Egy kis kávézóhoz, ami tényleg nem volt valami nagy, de annál hangulatosabb és eldugottabb. Ide csak azok jártak, akik ismerték ezt a helyet, ami a „Real Love” = „Igaz Szerelem” nevet viseli. Egyébként is nagyon hangulatos egy helyiség, de most még inkább az. Halk romantikus számok váltják egymást, a dekoráció szívecskékben úszik, de nem eltúlozva, az embernek mikor belép az az érzése, hogy ennyi kell, de több már nem. Időközben Lee-ék kikérték a süteményt a két forró csokit és az elmaradhatatlan fagylalt kelyhet helyet foglaltak az egyik kisebb sarokban, az ablak mellett. Az ablak, mintha csak elvarázsolva lett volna, mert a hideg és meleg találkozásakor egyértelműen bepárásodott, de nem akármilyen módon. Éppen ez volt benne a varázslat, a bepárásodott kis szívek. -nem is tudtam, hogy ismersz ilyen helyett- kezdte Lee -Kriszti-nek hála, miután Anett-tel és Melinda-val összevesztünk, nem volt kedvünk egy darabig a Costa-ba menni, így idejöttünk és azóta idejárunk- magyarázta Kate -összevesztettek? -igen, de ez egy hosszú történet és én most másról szeretnék veled beszélni, de ha marad idő ígérem elmesélem- tette hozzá gyorsan Kate -oké, akkor hallgatlak -emlékszel, megkértelek arra, hogy intézd el a táncot?! -aha- válaszolta a fiú teli szájjal -elég ha bólogatsz- mosolygott Kate- beiratkoztam és Anika-t is elrángattam, szó szerint, de végül is belejöttünk és jókat nevetgélünk. Először csak hobby volt, aztán a tanár választás elé állított minket, vagy megmarad hobbynak vagy versenyezhetünk is... mi a másodikat választottuk, így kiestek azok, akiknek nagyon nem ment a dolog és maradtunk heten. ezt azért mondtam el, mert... -mert ma is lenne tánc és el szeretnél menni és Anika azért nem hagyott békén egész nap?!-fejezte be Lee -aha -oké, menj -tényleg- csillant fel Kate szeme- és nem haragszol vagy valami? -nem dehogy is, csak egy feltételem van... a fiúkkal elmegyünk megnézni titeket -ezt megbeszéltünk- ugrott Kate Lee nyakába -héj fellöksz- mosolygott a fiú -ne haragudj- mosolygott Kate is- mondtam már, hogy nagyon szeretlek -ma még nem- mondta huncutul Lee és szerelmével egy csókban forrtak össze -én is szeretlek- mondta csak úgy mellékesen- és maradt még időnk? -a vissza felé út, miért? -Kate -az elég a másik mesélni valódhoz?- Lee kíváncsian -ha nem szólsz egy szót se, hanem csak végig hallgatsz és megígéred, hogy utána nem csinálsz semmilyen őrültséget, akkor megfontolom- vázolta a lány a helyzetet Miután fizetett a lovagias Lee, szépen lassan elindultak haza felé. Először csöndben egy máshoz bújva, majd Lee megtörte a csendet. -ígérem -hm? -megígérem, hogy jó leszek, elmeséled? -tényleg megígéred és nem csinálsz semmit?- nézett fel barátjára a lány -meg, de miért ígérjem meg ennyiszer, Kate megijesztesz -nem akarlak, csak ismerlek... szóval semmi, mert ha igen akkor nem szeretsz -rendben semmi, mert ha igen akkor nem szeretlek, de most már ki vele -miután hazaértem Magyarországról és hétfőn elindultam a suliba menet közben Anett belebotlott egy újságnak nem nevezhető lapba... aminek a címlapján mi voltunk és az állítólagos szakításunk... -ő írta? -ő... de ez lényegtelen... szóval Anett felelőségre vont, hogy miért nem ezzel kezdtem, én meg nem értettem semmit, amíg el nem olvastam, utána viszont már magyarázkodni se tudtam, hogy ez h.lyeség, nem hallgatott meg és azóta számukra nem létezünk. Mivel Kriszti mellém állt és hitt nekem... Lee megígérted! -igen, rendes leszek- nyugtatta a lányt Lee -köszi- mondta Kate és haza is értek, de nem számíthattak kedves fogadtatásra -Kate hol a fenébe voltál?! tíz percünk maradt, megöllek ha elkésünk- esett a lánynak Anika -oda fogunk érni- nyugtatta Kate barátnőjét, egy gyors búcsút vett barátjától és már rohantak is Míg a két lány táncon voltak, Lee úgy döntött meglátogatja „kedvenc” húgát és anyukáját. Ez a találkozó nem sikeredett valami jól a két testvér veszekedése miatt és az anyuka egyszer egyik gyerek, majd máskor másik gyerek csitítása miatt. Végül is Lee dühösen hagyta el a terepet és csillapodásként sétálni indult. Néhány sarokkal és ház tömbbel arrébb. Kate és Anika fáradtam jöttek ki a teremből és indultak haza. -na látod, hogy nem is csak mi késtünk egy kicsit- Kate -szerencséd volt, mint...- fejezte volna be a lány ha nem szakítják félbe és nem hívják egy percre félre -na ki mit akart?- kérdezte barátnője kíváncsian -randira hívtak- mondta szinte természetesen a lány -mi? ki? és mit mondtál? -Daniel és azt, hogy rendben -te mázlista! és hova, mikor? -ma este nyolckor, egy étterembe -kis romantikus, és mit veszel fel? -Kate nem tudom és ne bombáz a kérdéseiddel -csak nem izgulsz? -nem -izgulsz, izgulsz, izgulsz -rendben, na most boldog vagy?! -teljesen, de siessünk le késed ezt is Haza felé menet fény derült Lee kis akciójára is, mert Sheila üzenetet hagyott Kate-nek a tánc alatt, hogy barátja eléggé ideges állapotban viharzott el onnan. Anika és Kate sokat találgattak, hogy milyen lehet Daniel, aki igen csak jól nézett ki, és hogy mit fognak még otthon csinálni. Hogy Kate-nek kötelessége segíteni barátnőjének a készülődésnél.   Kate ígéretéhez híven segített Anika-nak, aki nyolc órára pontosan kész volt és csodaszép! Daniel se váratott magára egy másodpercet se. Mikor a gyönyörű Anika és az álmok lovagja Daniel távoztak akkor érkezett meg Lee is. Érdekes módon Móni-t és Dunc-ot, ezen a napon mintha a föld is elnyelte volna, habár 100 %-ig lehetett sejteni, hogy a párocska hol tölti ezt a csodás napsütötte napot, hát persze, hogy az üres saját lakásukban. Lee hála a friss levegőnek lenyugodott és esze ágában se volt elmondani a történteket barátnőjének, aki már persze mindenről tudott, de Kate-nek sem szerepelt a tervei között, hogy ezt a kis információt megossza kedvesével. Így ez egy olyan titok maradt, amit persze mind a ketten tudtak és ennyi elég is volt ahhoz, hogy békésen egymás mellett éljenek. -meddig maradhatsz?- kérdezte Kate, hogy végre a kínos csendet megtörje -holnap mennünk kell, sajnos- válaszolta a fiú – milyen volt a tánc? késtettek? -nekem jó, Anika-nak viszont felejthetetlen és késtünk, de nem csak mi így megúsztuk a dolgot-magyarázta Kate -hogy-hogy? És a lány mindent elmesélt töviről-hegyire Daniel-lel és a randival kapcsolatban. Majd a beszélgetés után kellemesebben folytatták a napot. Végül pedig elérkezett a nem várt és sajnos reggel. Mire a lányok felkeltek a fiúknak már hűlt helyük se volt. Olyan volt az egész, mint egy gyönyörű álom, amiből egyszer így vagy úgy de felébred az ember. Anika-nak reggel első dolga volt elmesélni a tényleg felejthetetlen, romantikus találkát és egy bimbózó kapcsolat elejét. Móni-nak egyáltalán nem kellett mesélnie a tegnapi napjáról, mert minden rá volt írva, a felejthetetlenség, a vidámság, a szerelem, és a boldogság mindenféle árnyalata, ugyanúgy, mint barátnőjének. A verseny rohamosan közeledett, az elején „még egy hét”-ből már csak hat nap volt, aztán csak három és végül egy maradt. Február vége és szombat reggel, a fiúk megtartották ígéretüket és elkísérték a két izguló lányt a versenyre, ahol eldől ki a legjobb az idei kezdők csoportjai közül, akiknek a tánc már nem csak hobby lesz. Mielőtt elkezdődött volna a megmérettetés még egyszer és utoljára elpróbálták az egészet elölről a végéig, ahogy azt kell hibátlanul. Elkezdődött a verseny senki se szólt senkihez, mindenki a legjobbat nyújtotta és koncentrált. Szerencsére vagy csodával esetleg ennek így kellett lennie Kate-ék egyetlen egy icike-picike lépést se rontattak el, így ők és sikeresen tovább mehetek „harcolni” a kezdők díjáért, amit szintén egy hét múlva tartanak. Ez az egy hét múlvás dolog addig tartott, amíg a végén már csak két csoport marad Anika-éké és egy ugyan olyan tehetséges csoport London másik feléből. Ha az előzőknél a lányok izgultak akkor ezt már nem is tudom minek lehet nevezni. Ami viszont megnyugtatta őket, az barátjaik voltak, akik minden egyes alkalommal végig izgulták és szurkolták a versenyeket, megmérettetéseket. Azonban egyetlen egy pont híján „csak” másodikok lettek, ami fantasztikus eredmény. Száz és száz jelentkező csoport közül másodiknak lenni hihetetlenül nagy teljesítmény és elismerés, főleg, hogy a csoporton belüli fele embernek ez az egész csak egy egyszerű hobby-nak, unalmas és semmit teve órák kitöltésének indult, erre tessék megvalósították azt, amiről még álmodni sem mertek és majdnem, mert tényleg csak egy kevéske hiányzott, megnyerték a versenyt. Ennél több nekik nem is kellett, hogy egy jót bulizzanak és ünnepeljenek utána, a szeretteikkel, a csoport tagjaival, a tánctanárral, aki mérhetetlenül büszke volt az ő „győztes” tanítványaira. Így telt el Kate-nek az első tanév a főiskolán, a tavasz, a tanulások, a minden percben történik valami napok. Tanulás, magába foglalja a magolást, az iskolába járást, a reggeli keléseket, az osztálytársakat, a kegyetlen tanárokat, a számonkéréseket, a vizsgákat és még lehetne sorolni a szörnyűbbnél, szörnyűbb elvárásokat, amiket néha lehetetlen teljesíteni, de kötelező és muszáj. Sajnos ennél a lehetetlen teljesítésnél akadt meg Anika is, akinek a táncpróbák, a barátok, a barát lefoglalta minden egyes percét, és bekövetkezett rémálma. A suli végeztével haza kellett utaznia és meg kellett írnia egy színt felmérőt, amelynél, ha nem éri el a kívánt eredményt, akkor búcsút kellett mondania Londonnak és mindennek, ami szeptembertől az otthonául szolgált. A kívánt eredményt nem sikerült teljesíteni, akárhogy is próbálta. Olyan feladatokkal bombázták, amivel még soha se találkozott, pedig hiába volt elfoglalt minden egyes házi feladatot lelkiismeretesen egyedül megcsinált és nem volt problémája vele, most pedig minden romokban hevert. Egyik ismeretlen feladat után jött a másik. Az iskola eleve se nézte jó szemmel a lány külföldön való tartózkodását, itt volt a nagy alkalom a lehetőség, hogy megmutassák foguk fehérjét és olyan vizsga tesztet állítsanak össze, amit semmiféle képpen se tud megcsinálni egyetlen egy diák se, és ez bejött. Anika-t akarata ellenére kötelezték rá, hogy Magyarországon tartózkodjon, hogy következő tanévben bejárjon az iskolába, amit gyűlölt és otthon a szüleivel lakjon. Messze a barátoktól, Daniel-től és mindentől, amit idáig az otthonának tartott. Egyedül érezte magát elveszve ebben a világban. Bele kellett törődnie és ő bele is törődött, de amikor egy icike-picike esélye vagy lehetőség volt arra, hogy Londonba menjen, ő ment.

2005.10.12. 16:41

jah, dedori voltam

2005.10.12. 16:40

Szia! Csak gratulálni tudok :D Non jó, remélem folytatod...

2005.09.25. 13:49

82.rész: -mi lenne ha végre elmondanád, hogy hova viszel?- kérdezte Anika már vagy huszadszorra- és mikor érünk oda? -figyelj nem én kényszerítettelek arra, hogy velem gyere és nem tudom, hogy mikor érünk oda- állt meg Kate- de tudod mit ha nem akarsz tovább jönni akkor vissza is fordulhatsz! nem bánom- ezt már csak halkan tette hozzá, szinte csak magának mondta -nem azt mondtam, hogy vissza akarok fordulni, vagy hogy nem megyek tovább- mondta mosolyogva Anika -hát akkor meg, ne nyaggass és ne idegesíts fel, ha kérhetném- majd Kate ismét elindult -kérhetni kérhetnéd, de akkor nagyon unatkoznék, így meg szórakoztatsz -ezt még visszakapod Néhány perces buszozás és gyaloglás után végre odaértek. -ezt nem hiszem el- jegyezte meg Anika -én se- tette hozzá Kate Egy hatalmas épület előtt álltak és nézték, majd megpillantottak néhány röhögcsélő balettról kifelé igyekező lányt. -na nem- mondta Anika és már indult is volna haza, ha Kate nem ráncigálja be a szintén hatalmas tölgyfa ajtón. -nem balettozok -jelentette ki- én csak kísérő vagyok -nem fogunk nyugi- mondta Kate mosolyogva- biztos azt is itt tartják De több kérdésre és megállapításra nem volt idő, mert ismét megérkeztek egy most már nem hatalmas, hanem csak egy átlagos tölgyfa ajtóhoz. Amelyen egy felírta állt: „Kezdők, majd haladók és végül profik tánciskolája” -nem táncolok- mondta határozottan Anika -tessék, mit mondtál?- lépett hozzá Kate, miután feliratkozott a tanfolyamra -nem táncolok- ismételte -én is de majd meg fogunk- mondta Kate mosolyogva -helyesbítek, én nem fogok megtanulni táncolni -rossz hírem van... pedig fogsz -nem, nem fogok -szerintem igen, mert azok fognak táncolni tanulni, akik a nevük rajta van a listán -de nekem hála isten nincs -biztos vagy benne? -Kate, ugye nem?! -én nem tudtam, hogy ilyen negatívan fogsz hozzáállni a dolgokhoz és ösztönösen írtam először a te neved, úgy sajnálom -pompás már csak ez kellett -nézd a jó oldalát -ez is van?! -persze, legalább nem fogsz otthon egyedül unatkozni és nyaggathatsz engem -ha így nézzük igaz, de ha másképp kiráz a hideg -akkor nézd így és minden oké lesz- mosolygott Kate, ezzel le is zárta a beszélgetést A próba után vidáman sétálgattak haza. -sziasztok, nektek meg mitől van ilyen jó kedvetek?- kérdezte Móni -szia- köszöntek a lányok néhány nevetés közben -beiratkoztunk egy tánciskolába- kezdte Anika -de először Anika nem akarta, de most már nem bánja a dolgot és megbocsájtotta a hibámat- szúrta be Kate -és te ott olyan bénák voltak, hogy az csak na- és elkezdett ismét kacagni Anika, mikor belefúródott a fejébe egy újabb emlék -azt hittem, hogy mi leszünk a legbénábbak, de a többiekhez képest profiknak számítunk- dicsekedett Kate Anika nem bírta tovább és minden egyes röhögésre sarkaló esemény, mozzanatot elmesélt Móni-nak legalábbis nagy nehezen. Ez után jó kedvűen tették el magukat holnapra. A tegnap esti jó kedv meghozta a gyümölcsit, mert még reggeli közben is azon nevettek a lányok. Egy biztos volt ezt egy darabig egyikük se fogja elfelejteni egy könnyen. Pár hét elteltével is fel-felemlegették az ott történteket, főleg, hogy azóta a régiek mellé befurakodott néhány új is. Ám a két leányzó annyira illedelmes és jól nevelt volt, hogy nem nevették ki társuk botlását, inkább mondhatnánk ezt szenvedésnek, csak akkor mikor már az oktató se bírta ki nevetés nélkül így a többiekkel kinevették magukat. Szerintük csúnya dolog lett volna kimaradni a hatalmas kacagásból. Voltak olyan próbák is, amit legalább fél órán keresztül nem tudtak folytatni a röhögés miatt, hiába kezdett valaki végre lenyugodni a másik egyből elsütött egy újabb poént és ez így ment addig, amíg az oktató össze nem szedte magát és nem szólt rá a társaságra. De volt olyan is mikor a tanár nem tudta magát kontrolálni és csak nevetett és nevetett, végül el kellett halasztani az órát jövő hétig, persze ilyen csak egyszer fordult elő azóta. Az az újságos esemény óta valamilyen oknál fogva Anett és Melinda még mindig nem volt hajlandó Kate-tel kibékülni, hiába kérdezte a lány, mintha nem is létezni átnéztek rajta. Kriszti is próbált valamit a két sértődőt csajból kiszedni, de sehogy se sikerült. Azonban teljesen nyíltan a tudtára hozták, hogy ha tovább is Kate-tel barátkozik és mellette áll végi a barátságuknak. Na itt volt az a pont mikor Kriszti úgy döntött, hiába fáj neki, hogy meg kell szakítania a két idáig legjobb barátnőjének hitt lányokkal a kapcsolatot, akikkel hosszú évekig szinte elválaszthatatlanok voltak, most, főleg ezek után megteszi. És inkább azzal barátkozik, akit körülbelül fél éve ismer és idáig végig jó barátnője volt. Február 14.-ére virradt London és vele együtt sok-sok szerelmes pár és olyan párok is, akik sajnos valamilyen ok miatt nem lehetnek együtt. Még csak 4 óra mikor valakik settenkedve osonnak lábujj hegyen a nappaliban és próbálnak bejutni oda ahova szeretnének. Ami perceken belül meg is történik, és rávetik magukat áldozatukra, akik szinte mintha rémálmukból ébrednének fel reagálnak a dologra. -te őrült halálra ijesztesz- szidta le Kate a támadó Lee-t egy kényeztető csók után -gondoltam megleplek, de látom rosszul tettem- mondta „sértődötten” és már állt is volna fel az ágyról, de „majd meglátjuk”-kal vissza rántotta. Hat óra környékén a Nap már elő-előbukkant és néhol arany színbe borította be az eget az ébren lévők csodálatára. Ám hiába volt Valentin nap Kate-nek és Móni-nak menniük kellett suliba illetve munkába, mert még csak hét közepe vagyis szerda volt. -tegnap pont arról beszélgetünk Móni-ékkal, hogy nem akarunk egyedül lenni, már mint nélküled- mondta Kate barátjának- mióta készültettek erre? -kb. 1-2 hete- válaszolta szinte természetesen Lee -akkor te előnyben vagy- mosolygott a lány és egy újabb csodás csókot lehelt a fiú ajkaira- olyan jó, hogy itt vagy, nagyon hiányoztál -te is nekem, szeretlek -én is szeretlek Majd egymás karjaiban békésen elaludtak, ami nem is csoda, főleg, hogy Lee éjjel és hajnalok hajnalán utazgatott, Kate pedig lassan már a szokásos hajnalig vagy éjjelig tartó beszélgetés partyn vett részt a barátnőivel. Hogy miről tudnak nap, mint nap ilyen sokat és ilyen sokáig trécselni? Mindenféléről, a témák kimeríthetetlenek és a tapasztalatok, élmények megosztása újabb néhány röpke óra. A mindennapi megtörtént jó vagy éppen rossz dolgok szintén egy újabb beszélgető forrás, és akkor még elő se vették a táncpróbák mulatságos perceit, amikről Móni-nak annyit mesélnek. De ő nem bánja sőt elképzeli a dolgot és a lányokkal nevetgél. Hét óra és az s gonosz, mindenki utál ébresztőóra kegyetlenül és lelkiismeret furdalás nélkül megszólal és felébreszti a békésen alvó embereket. Akik kénytelenek eleget tenni és nagy nehezen, de felkelnek, azzal a jó érzéssel, hogy néhány óra múlva ismét békésen és egyenletesen szuszognak, majd a puha, meleg ágyban. -Lee muszáj felkelnem- mondja Kate barátjának már vagy tizedszerre, aki nem enged az ölelésből -ne menj ma be- kérleli könyörgő szemekkel -muszáj bemennem, ne nehezítsd meg a dolgom és ne nézz így -hogy? -kérdezi huncutul -ilyen aranyosan, légyszi, ígérem sietek vissza és egy másodperccel se maradok a suliban tovább, mint ameddig kénytelen vagyok És Lee hagyja, hogy kedvese kimásszon az ágyból, felöltözzön és kimenjen a szobából. Éppen akkor jön ki Móni is a szobából a már megszokott vidámsággal, de ez a vidámság még se hasonlított arra a vidámságra. Ennek a vidámságnak köze volt egy illetőhöz és Kate pontosan tudta, hogy ki is az a személy. -jó reggelt- kezdte Kate -nagyon jó reggelt- Móni mosolyogva -pirítóst? -igen kérek, kávét? már mint teát?- helyesbít Móni -igen kérek, csak nem látogatod volt az éjjel, aki még mindig ott fekszik az ágyamban?!- kérdezi Kate sunyin -egyből tudtam, hogy nálad is ez a helyzet- Móni még mindig mosolyogva- halálra ijesztett -engem is -mindent kiterveltek -egyetértek -elő kell állnunk nekünk is valamivel -ma ebédidőben megbeszéljük? -okés majd eléd megyek és beülünk valahova -ezt megbeszéltük És leültek megreggelizni, közbe Anika is kitalált, aki persze semmit se tudott az este történtekből. Mivel ezt a lányok nem hagyhatták azonnal informálták őt, aki csak irigykedve hallgatta az eseményeket. Ám arról még sejtése volt, hogy ez a nap nem csak két barátnője számára lesz csodálatos.

2005.09.25. 13:48

81.rész: Kate álmosan, de vidáman lépett be a fősuli kapuján egy könyv társaságában. Első útja a második emeleti 212-es terem volt, ahol elkezdődött az első órája és ezzel a tanulással teli hét is. Éppen bement volna az ajtón, ha nem ütközik és nem döntik le rég nem látott barátnői a kemény padlóra. -lányok nem kell így letámadni- mosolygott Kate miközben barátnői segítségével felvette szeretett könyvét és táskáját a földről -nagyon hiányoztál- mosolygott Kriszti miközben a többiek nagyban bólogattak egyetértésük jeleként -ti is nekem, de csak hete nem találkoztunk- válaszolta a lány -de már megszoktok a közös és szokásos időket- reagált Anett -tényleg hallottuk, hogy meglátogattátok a fiúkat és olyan irigyek vagyunk- panaszolta Melinda -ohh igen, de csak néhány napra, és hamarosan ti is látjátok őket- vigasztalta barátnőit Kate miközben helyett foglaltak a szokásos helyükön -na és milyen volt?- kezdte Anett Kate már azt fontolgatta, hogy erre mit is válaszoljon, mert nem nagyon akaródzott elmondani azt a kellemetlen, szerencsére már csak emléket. Anett éppen még egyszer fel kívánta tenni kérdését, mikor betoppant a tanár és elkezdődött az óra Kate nagy örömére. Először örült annak, hogy belevetheti magát a tananyagba ezzel megússza a faggatást. A nap mindenféle kérdezgetés nélkül telt, mert a lányokat már az új év első napján úgy leterhelték, hogy nem is volt semmire se idejük csak arra, hogy egyik tanteremtől a másikba eltaláljanak. A nap végén hulla fáradtan elhatározták, hogy ideje egy kicsit pihenni és valahol enni. Erre a legalkalmasabb helyet a szokásos Costa-nak vélték, éppen igyekeztek volna csillapítani korgó gyomrukat, mikor Kate egyik rémálma valóra vált. -ezt miért nem mondtad?- tette fel kérdését döbbenten és mérgesen Anett -mit?- kérdezte vissza Kate -hát ezt- Anett, aki már szinte dühös volt, miközben barátnője képebe nyomott egy újságot -így nem látok semmit- reagált Kate és elvette az újságot, majd elkezdte olvasni Lee Ryan egy újabb nőt dobott! Azt kell, hogy mondjam egyáltalán nem meglepő ez a hír. Szerintem, néhány ember számára már természetes, ezek közé tartozik a Blue rossz fiúja is, aki egyik nőt falja a másik után szem rebbenés nélkül. Nyugodtan mondhatom, hogy ahogy ez a kapcsolat -a gyönyörű kezdett után egy csúfos vég- is csak egy tiszavirág életű. De -hát igen ilyenkor jönnek az apró betűs részek- Lee nem okozott nekünk csalódást és megcsalta barátnőjét, aki már csak volt barátnő... Újságunknak exkluzív interjút adott a másik áldozat az Atomic Kitten-es Liz. -igazán nagyon jó barátnő vagy- mondta csípősen Meli és Anettel elszáguldott, ezzel jelezve sértődöttségüket és megbántottságukat -Kate jól vagy?- kérdezte Kriszti mikor észre vette, hogy úgy kell összeszednie barátnőjét Kate nem reagált csak bámult ki a fejéből, de nem azért mintha igaz lenne az a hír, hanem azért, mert ez újságírónő már az elején se nézte jó szemmel Lee és közte folyó viszonyt. Persze ezt már néhányszor a tudtukra is hozta, ezek voltak azok az esetek mikor Lee kifordult önmagából egy egyszerű ok miatt, még pedig, hogy megvédje barátnőjét „a még mindig barátnőjét”. Mellesleg nem csak ez volt az első ilyen kedves és csupa jó indulatú kis szösszenete ebben a bizonyos nem nevezünk nevén szenny újságban. -Kate, Kate, Kate- szólongatta a lányt Kriszti- itt vagy? -hm? -eszmélt fel Kate a nagy merengéséből- ne haragudj elkalandoztam -mi történt?- kérdezte egyszerűen a barátnő -tényleg egy picit összekaptunk, de utána kibékültünk és együtt vagyunk- magyarázta Kate, majd mikor látta, hogy barátnője zavarodott hozzátette- ugye hiszel nekem? -igen, persze, hogy hiszek, csak nem értem mi ennek a cikknek a lényege- Kriszti -ez egy nagyon jó kérdés -értett egyet a másik is -sajnálom, hogy Anett-ék ilyenek voltak, már mint így reagáltak- mondta Kriszti együtt érzően -nem értem őket, főleg, hogy így elhiszik azt, amit ezek a szennylapok írnak- Kate -szerinted Lee látta már?- folytatta a nem túl kellemes csevegést Kriszti -nem hiszem, túl elfoglaltak és látta volna már akkor telefonált volna- szögezte le Kate -mit szólnál ha ezt gyorsan elfelejtenénk és végre-valahára megebédelnénk így késő délután felé- mondta mosolyogva Kriszti -nagyon örülnék neki Majd folytatták útjukat a kiszemelt kávéház felé, ám arról a fontos dologról nem feledkeztek el, hogy végre helyére tegyék az újságot, vagyis oda ahova való a szemetesbe. Kellemes beszélgetés és a jól megérdemelt étkezés után gyorsan elbúcsúzott a két lány egymástól „holnap látjuk egymást”-tal és mindenki indult haza. -ma jó későn jöttél- fogadta köszönés helyett Móni -bocsi anya, ígérem legközelebb igyekszem majd- mondta Kate és lehuppant a kanapéra -nagyon vicces ma valaki- vetette oda Móni -pedig nem volt vicces napom- Kate- Anika? -a szobájában éppen szenved valamilyen feladattal, de nem engedi, hogy segítsek neki- magyaráztta Móni -te jó ég mi történt vele? rosszul van?- mosolygott Kate -menj kérdezd meg tőle- Móni Kate nem is habozott berontott Anika-hoz, aki egy apró szívinfarktus után üdvözölte a lányt. -hallom beteg vagy- jegyezte meg Kate -hm?- Anika -nem vagy hajlandó segítséget elfogadni?!-Kate -ja, hogy innen fúj a szél- Anika- sajna az a helyzet, hogy egy levélen keresztül rám parancsoltak, hogy nem használhatok segítséget, csak a könyvet, mert különben irány Mo.- panaszolta Anika -és te egyből különcködsz? ez nem rád vall...- Kate -muszáj... most már- Anika, aki még mindig a feladaton rágta magát -mi az, hogy most már?- Kate meglepődve -hát igen nem is vagyok olyan, aki első figyelmeztetés után csak úgy meghátrál és jó kis lány lesz, de ez már a harmadik volt vagyis az utolsó -és még egy ilyen és mehetsz haza -folytatta Kate -aha -akkor nem is zavarlak- Kate és már hátrált is a szobából A nap már csak néhány óráját olvasással, tanulással, evéssel és az elmaradhatatlan nassolással telt. Kate tudta, hogy nem szép dolgot tesz, de nem mesélt barátnőinek az újságos incidensről. Nem akarta, hogy valahogy Lee fülébe jusson, mert akkor lesz csak igazán rendbontás, habár teljesen tisztában volt vele, hogy a csajok nem adják tovább, de volt egy olyan érzése, ami még se engedte a fecsegést. Másnap reggel gyorsan eltelt, főleg, hogy Kate és Móni kissé elaludt Anika-val karöltve. Aminek az lett a következménye, hogy semmi reggeli és kapkodás. Olyan gyorsan kapták magukra a ruhát, hogy bekerülhettek volna a rekordok könyvébe. Csodával határos módon azonban mind a ketten pontosan érkeztek vagyis inkább estek be a megfelelő helyre. -sziasztok- köszönt lihegve Kate és már ült is -szia- köszönt csak Kriszti kérdőn -elaludtam- magyarázta- oh látom még mindig nem békéltek meg- nézett a kér különcködő lányra -egyáltalán nem értem őket és...- ám már nem tudta Kriszti befejezni, mert a tanár megérkezett és belé fojtotta a szót Szerencsére ennek a keddi napnak gyorsan vége lett, legalább is, ami a tanítást illeti. Kate-tel még mindig nem beszélt Anett és Melinda, pedig a lány mindent megpróbált, de barátnői hajthatatlanok voltak „amit egyszer a fejükbe vesznek...” alapon. Ez a nap egyben egy különleges nap is volt. Kate éppen otthon kereste az egyik füzetét, amikor a kezébe akadt egy kis ragasztós cetli rajta egy dátummal és egy címmel. -annyira jó, hogy megtaláltalak- könnyebbült meg -már majdnem elfelejtettelek -ennyire unatkozol, hogy már magadban beszélsz?- kérdezte Anika az ajtóból -hahaha, és különben is mit leskelődsz- Kate vágott vissza -én semmit csak erre jártam- Anika -aha, és eszed ágában sem volt segíteni, mi?! -most, hogy így mondod... nem -de mégis unatkoztál, nem? -nem -akkor miért járkálsz csak úgy fel-alá? -mert ahhoz van kedvem -és unatkozol -na jó mi lenne ha ezt most abbahagynánk -rendben, nekem úgy is van más dolgom -füzetet keresni? -nem, tévedsz, az a füzet már nem is érdekel -igen? -igen -akkor mire készülsz? -hiába osztanám meg veled, sajnos nem tudnál elkísérni, mert annyi dolgod van -Kate! -tessék -ne legyél ilyen -milyen? -ilyen -milyen ilyen? -ilyen gonosz -nem én vagyok gonosz és nem én nem segítek a másiknak egy nyomorult füzetet megkeresni- vágta be a durcit Kate -szóval hova megyünk? -elkísérsz? -aha -nincs más dolgod? és biztos? -nincs és tuti -rendben, akkor menjünk -és mégis hova? -majd meglátod... -zárta le Kate a témát és el is indult barátnője társaságában

2005.09.25. 13:47

80. rész: Kivételesen Kate korán és boldogan ébredt. Nem akarta felébreszteni a még mélyen alvó barátját, ezért úgy döntött kimegy a konyhába és ha már kint van akkor csinál magának néhány pirítóst és citromos zöld teát. Szépen kibontakozott Lee szoros öleléséből és megtámadta az ajtót, ami nem engedett. Két próbálkozás után feladta a dolgot és inkább visszabújt az ágyba. Egy órányi unatkozás és semmit tevés után észrevette, hogy barátja is belép az ébren lévők sorába, amitől egy hatalmas mosoly terült el az arcán. -jó reggelt- köszönt vidáman -neked is- mondta a még ébredező fiú- neked meg mitől van ilyen jó kedved? -oh, hát sorolhatnám, de most csak a legfontosabbat mondom -akkor halljuk -mivel most már ébren vagy -igen- szúrta be Lee a szót Kate mondandójába -sikeresen kijuthatok a szobámból és ihatok végre egy fincsi teát- fejezte be -csak ennyi- sóhajtott lemondóan Lee -te is örülnél annak, hogy egy óra kínszenves unatkozás után megteszed, amire olyan sokat vártál- magyarázta a lány kedvesen- egyébként nem lett volna szükség bezárni, úgy is meghallgattalak volna -semmit se bíztam a véletlenre, sose lehet tudni és így tényleg kénytelen lettél volna- informálta Lee- de van egy olyan érzésem, hogy számítottál rám -hát egy csöppnyit, na jó nem azt mondom, hogy tudtam, de éreztem és mindig jók az ösztöneim… és az se elhanyagolható tény, hogy ismerlek -ohh, igen?! Biztos vagy ebben? -teljesen- mondta Kate játékosan és nyomott kedvese szájára egy cuppanósat –de most már kezdek igazán éhes lenni -jól van, nyitom már- majd Lee odament a kulcsért és kinyitotta az ajtót -köszi édes- mondta Kate és már ment is ki, de még visszaszólt mosolyogva- öltözz fel anyaék nem biztos, hogy örülnének neked -hahaha ma valaki milyen humoros A fenséges reggeli után Kate Lee segítségével gyorsan összepakolt, majd következett az elkerülhetetlen. A reptérre való igyekvés, ismét egy búcsúzás, ami már lassan mindenki számára mindennapos lesz és az utazászavaró tényezőkkel, mint például a várakozás, a fel-leszállás, a tömeg és hasonló dolgok. De ez a repülés most már volt, mint a többi az első hatalmas veszekedés utáni édes repülés. Kate és Lee most nem csak testileg, de lelkileg is a fellegekben érezték magukat, még az se zavarta őket, hogy hamarosan elvállnak útjaik, mert Lee-nek teljesíteni kell a kötelességét. Kate biztosan tudta, hogy Lee még egy ilyen őrültséget nem fog elkövetni és innentől kezdve nem kell aggódni, habár tisztában volt vele, hogy Lee milyen is valójában, hogy rengeteg női rajongó veszi körül , hogy néha milyen fékezhetetlen a drága. Néhány órás zötykölődés után hosszasan elbúcsúztak és megígértek egymásnak mindent, amit csak meg lehetet ígérni. Lee folytatta útját Németországba, Kate pedig vissza a második otthonába, Londonba, ahol barátnői tanácstalanul és aggódva várják, de már nem sokáig. -Kate- kiáltott fel Anika és Móni-val szaladtak átölelni az épségben hazaérkező barátnőjüket -jaj lányok én annyira sajnálom, hogy csak úgy elmentem és elutasító voltam- mondta Kate két nagy ölelés közben -mi is ezt tettük volna- Móni -de most azonnal tessék elmesélni mindent- Anika ültette le az érkező és még kabátban lévő lányt- és akkor nem haragszunk- tette hozzá mosolyogva -rendben, csak előbb leveszem a kabátom- és már akasztotta is a ruhadarabot a fogasra, majd visszaült a kanapéra és belekezdett a hosszú szomorkás, de vidáman alakuló mesébe -miután láttam, amit nem kellett volna, nem akartam senkit se látni, mert úgy éreztem, hogy mindenki elárult és akkor nagyon utáltam a világot, ezért döntöttem el, hogy hazamegyek anyához, hogy lelket öntsön belém és segítsen elviselni az egészet. Az a néhány nap iszonyatos volt, de túl éltem és itt vagyok -ennyi?- kérdezte csalódottan Móni -és akkor Lee?- Anika -mi van vele?- kérdezte Kate -utánad ment- Móni -ja igen- mondta Kate, mintha ez egy teljesen természetes dolog lenne -mi az, hogy „ja igen”?!- Anika emelte fel a hangját -nyugi még nem fejeztem be a történetet- mondta nyugtatólag Kate- szóval igen utánam jött, persze mér ne éjszaka, finoman felkeltett, de így is eléggé megijedtem majd megmagyarázta az egyszer és soha többet nem fog megtörténi dolgot -és te mit mondtál?- kérdezte izgatótan Móni -ha nem kotyognátok bele két másodpercenként akkor eltudnám mondani- Kate mosolyogva -de akkor ne úgy mond, mintha harapófogóval kellene kihúzni belőled minden egyes szót-Anika „szidta le” -rendben- mondta Kate- tudtam vagyis éreztem, hogy utánam fog jönni és bocsánatot fog kérni. De arra nem, hogy ennyire megbánja a dolgokat és rádöbbenek mennyire szeret, végig elutasító voltam, hogy csak tudja meg nekem mennyire rossz volt ez az egész. A végén megbocsátottam neki, ami éreztem, hogy meglepte főleg a folytatás, de nem ellenkezett- fejezte be Kate sejtetős mosoly kíséretében- most szent a béke és ha rajtunk múlik az is lesz -ez nagyon jó hír és nagyon örülök- mondták a lányok ujjongva -és mi történt nálatok?- kérdezte Kate -Móni összeveszett Dunc-kal- mondta mellékesen Anika -hm? Miért?- lepődött meg Kate -miattatok- felelte azonnal Anika -de ugye már kibékültettek?!- Kate szinte könyörögve -igen, habár egy napig nem állt vele szóba- válaszolt Anika barátnője helyett -nem is tudtam, hogy te vagy én- jegyezte meg Móni -bocsi, meséld el, hogy mi történt- mondta Anika -azt tenném- reagált Móni- de valaki mindig belekotyog… szóval haragudtam Dunc-ra, mert „fedezte” Lee-t. Aztán kiderült, hogy nem is fedezte vagy nem is tudom mit csinált… a lényeg az, hogy én is azt tettem volna a helyében és szegényen vezettem le a haragom. Ő egy ideig tűrte, de utána elege lett és támadott, ami észhez térített és ki akartam békíteni, de akkor jött az infó, hogy eltűntél vagyis amint kiderült elmenekültél -úgy sajnálom- mondta Kate -ne tedd, majd bepótoljuk valamikor- mosolygott Móni -mi lenne, ha ezt a napot az ünneplésnek szentelnénk és elmennénk vásárolni?- lelkesedett Kate -Anika-t dobták- mondta Móni -ne haragudj, nem tudtam… mi történt?- kért elnézést a lánytól Kate -semmi baj, egyébként én se tudom- válaszolta Anika -hm? Hogy-hogy?- Kate -tegnap találkánk lett volna, amin közölte velem, hogy ennyi volt. Én meg ott álltam és nagyokat néztem, miután a meglepettségem átment dühbe magyarázatot kértem, ő meg csak állt, nem mert a szemembe nézni és a cica elvitte a nyelvét. Tíz perces várakozás és kérdő nézés után, úgy döntöttem elég volt, felálltam és hazajöttem. Most meg már úgy vagyok vele, hogy nem bánom, és azóta kerül- fejezte be Anika az informálást -miért? Csak nem fél tőled?- Kate mosolyogva -nem tudom, de tegnap Móni-val moziba mentünk, hogy végre valami jót és értelmeset csináljunk. Megláttam, ő meg engem és hirtelen irányt váltott, elmenekült az ellenkező irányba. -legalább jót röhögtünk- mondta Móni- mostanában minden úgy is olyan szomorú, bonyolult és veszekedős volt, de ezentúl…. És a lányok elkezdtek nevetni. Megfogadták, hogy egyik h.lye ember se veszi el a kedvüket az élettől, mától vidámak lesznek és röhögni fognak mindenen. Ennek az új szemléletnek az első lépése egy hatalmas vásárlás volt. Majdnem minden butikba, cipő boltba, és minden ehhez hasonló az élethez elengedhetetlen üzletbe bementek. A nap csúcs pontja volt a Costa kávézóban eltöltött néhány nassolós óra volt. Végül kora este értek haza, a meleg fürdő után egy kis csevegés, majd a jól megérdemelt pihenés volt a listán. Persze a fiúkról sem feledkeztek l, erre is szántak néhány órányi telefon beszélgetést. Másnap reggel hétfőre esett, egy újabb „jaj ne” hétre. Pontosan, ám álmosan és kissé fáradtan ébredtek fel reggel. Viszont a meleg reggeli ezen a még mindig hűvös januári napon jobb kedvre derítette a három lányt hétfő reggelen. Mivel nem siették el a lakomázást, így gyorsan öltöztek fel és indultak el a már jól ismert és megszokott úton a munkahelyre, az iskolába és az ágyba.

2005.09.25. 13:43

Itt érvényes a 18-as karika!!! 79.rész: -te mit keresel itt?- háborodott fel Kate és egyből felült az ágyában -azért jöttem, hogy beszéljek veled- kezdett bele Lee -de én nem szeretnék veled beszélni- jelentette ki határozottan a lány -pedig sajnos meg kell hallgatnod- folytatta a fiú -micsoda? és különben is hogy kerülsz ide? és ki engedett be?- hadarta a lány -rendben akkor kezdem az elején- tartott egy kis szünetet és mikor látta, hogy a lánynak nincs kifogása ellene elkezdte- emlékszel mikor Liz-zel találkoztunk a reptéren- Kate szúrós szemekkel és gyűlölettel nézett majd bólintott- szóval akkor megbeszéltük, hogy majd találkozunk és beszélgetünk -beszélgetek, aha- mondta Kate alig hallhatóan -Németországra beszéltük meg ezt... -szóval a hátam mögött, komolyan mondom nem vagytok semmik- háborodott fel Kate -tudtam, hogy nem fog tetszeni neked, ezért nem is akartam, hogy tud, hogy találkozunk, nem gondoltam, hogy ez lesz... nem akartam, hogy idegeskedj- Lee -köszi, nagyon kedves vagy- mondta epésen Kate -szóval találkoztunk -a szobádban? -nem, nem ott hanem egy kis kávézóban, azért voltunk a szobámban, mert Liz-nek fájt a feje, és a kávézóban nem tudtuk megértetni magunkat, ő meg megkérdezte, hogy a szállodában nincs-e valamilyen gyógyszer, mert ő messzebb lakott, mint én - szúrta be a fontos információt- tehát elmentünk és találtam is gyógyszert mikor oda akartam adni megcsókolt -aha- mondta a lány mintha nem is figyelt volna oda az egészre -hagy fejezem be, kérlek- Lee -oh, csak nyugodtan- mondta flegmán a lány -ekkor toppantál be te, először sokkolt Liz a csókjával, és még észbe se kaptam már rohantál el és meg utánad -oh, szegény majd sajnállak- Kate -és szabad tudnom, hogy Dunc minek állt az utamba? -fogalmam sincs- mondta őszintén Lee -és hogy kerülsz ide?- érdeklődött Kate -nagyon rosszul éreztem magam miután becsaptad előttem az ajtót -nekem se volt egy leány álom- tette hozzá ismét halkan a lány -a fellépéseket elcsesztem, nem tudtam koncentrálni, mindig te jártál a fejembe, beszélni szeretem volna veled, de te sose hagytad, aztán mikor Anika jött és elmondta, hogy eltűntél, majd később megtudtam, hogy haza jöttél, eldöntöttem, hogy utánad jövök és ha tetszik ha nem meghallgatsz, anyukád először nem akart segíteni, persze ez érthető védett téged, de mikor meghallgatott már más volt a helyzet, ő magyarázta el, hogy hogy jöjjek ide és ő is engedett be, most pedig itt vagyok- vallotta be Lee -értem, befejezted?- Kate -nem még lenne valami- sütötte Lee a szemét- nagyon-nagyon-nagyon sajnálom és őrülten szeretlek Kate mutató ujja segítségével felemelte Lee fejét, hogy a szemébe nézhessen és úgy mondja ki az „ítéletet”, amikor teljesen ledöbbent. A férfi szeméből és apró könnycsepp gördült le, a megbánás könnycseppje, ami a holdfényben csillogott. Kate mikor már meglátta az ágyánál csücsülő Lee-t már tudta, hogy mit akar, de a fiú vallomása és az őszintesége, teljesen biztossá tette a döntésében. Letörölte a könnycseppet, majd kimondta, azt amit igazából gondol és érez. -én is nagyon szeretlek Mosolyogva forrtak össze szerelemtől égő ajkaik, a fiú a derekánál fogta meg kedvesét, hogy nehogy el kelljen válniuk akár egy pillanatra is. Lee óvatosan felemelte a lányt és szemből az ölébe ültette. Így folytatták tovább hosszú csókjukat, melyet néhányszor egy-egy mosoly és szenvedélyes pillantás erejéig abbahagytak. Kate végigsimította Lee arcát, nyakát. A fiú erősen ölelte magához, nehogy egyetlen porcikája is szabad legyen. Mindenét érezni akarta, sosem akart elszakadni attól a lánytól, akit annyira szeretett. Lejjebb csúszott a keze a lány derekáról, így most már a fenekét és a combját simogatta. Újabb szünet állt be csókjukba. Égő tekintettel figyelték egymást, próbáltak rájönni, mire gondol a másik. Lee hirtelen megemelte a derekánál szerelmét és hátra döntötte az ágyon. Egyik kezével végigsimított a lány oldalán, másikkal az arcát simogatta, közben újabb szenvedélyes csókban fonódott össze ajkuk. Kate összeborzolta a fiú tarkóján szőkés-barna tincseit és végighúzta ujjai hegyét kedvese hátán. Lee már a vállait és a nyakát csókolgatta, amitől libabőrös lett mindene. A fiú kezei és ajkai lejjebb vándoroltak a lány karcsú testén, újra végigjárva minden apró zugát. Forró, felhevült testük mintha szikrázott volna minden érintésnél. A fiú óvatosan levette a lány trikóját, míg kedvese az ő ruhájával foglalatoskodott. Nadrágjaik is hamarosan a többi ruha darab mellett kötött ki. Kate közelebb húzta arcát a sajátjához, és ajkaik vad csókban forrtak össze. Új lendülettel folytatták egymás testének felfedezését és kényeztetését. A lány átadta magár szerelmének. Nem érdekelte semmi, csak a most és az ott, az hogy Lee-vel legyen. Szerelmük és az éjszaka beteljesülését senki nem láthatta vagy hallhatta. Csak ők voltak ketten, nem számított semmi, csak az, hogy ma éjjel együtt legyenek. Egymás karjaiban, hogy együtt éljék meg az eggyé válás csodálatos élményét.

2005.09.25. 13:42

78.rész: Mikor benyitott a szobába még a lélegzete is elakadt attól amit abban a pillanatban meglátott, Lee és Liz elég közel kerültek egymáshoz a beszélgetés közben, pontosabban megízlelték a másikat. A lánynak nem is kellett több, amilyen gyorsan csak tudott menekült a helyszínről, ám az érzelmeit nem tudta kordában tartani, így néhány könnycsepp gördült le az arcán. A többiek is ugyanúgy le voltak döbbenve Lee cselekedete miatt. Mindenkinek földbe gyökerezett a lába, egy személyt kivéve, aki próbálta menteni a menthetőt. -Kate, várj- szólt utána Lee és már szinte ő is futott a lány szobája felé, ám már késő volt pont előtte csapta be az ajtót- kérlek hallgass meg Azonban válasz nem jött, minden egyes „ne haragudj és beszéljük meg” próba kudarcba fulladt, legalább is válasz nem jött. A lányok legnagyobb meglepetésére, még őket se engedte be a szobába, nem szólalt meg, utálta Lee-t, utálta a világot és mindenkit, legszívesebben eltűnt volna a föld felszínéről is. Móni se beszélt Dunc-kal, addig a percig amíg le nem ültek, nagy nehezen megbeszélni a dolgokat. -már százszor mondtam, hogy ne haragudj mi kell még?!- kérdezte Dunc türelmét vesztve -nem kellett volna falazni a barátodnak- vágott vissza mérgesen Móni -tudod mit nem fogok magyarázni, elegem van ebből az egész vitából, már ezerszer eljátszottuk és nem jutunk sehova se- Dunc most már teljesen elvesztette a türelmét- csak egy valamire válaszolj te mit tettél volna helyembe?-ezzel befejezte a vitát és elment aludni Antony elintézett Móni-nak és Anika-nak egy szobát, mert a közösbe még mindig bezárkózott Kate. Miután beköltözhettek a szobába egyből megkeresték az ágyaikat és úgy döntöttek, hogy számukra ez a nap túl hosszúra sikeredet ezért ideje eltenni magukat holnapra. Hát ha felébrednek és rádöbbennek, ez csak egy rossz álom volt, ám ez nem történt meg. Másnap reggel mindenki hulla fáradtan ébredt ám azt még nem sejtették, hogy ez a nap sem lesz egyesek számára kecsegtető. Móni-t Dunc megint megpróbálta kiengesztelni, most egy csodás reggelivel és egy romantikus sétával rukkolt elő. Ami nagy meglepetésére, de bejött, ám Móni az utolsó pillanatig kiélvezte a helyzetet. Mikor Dunc-nak ismét elege lett a békítési akcióból és távozni kívánt Móni se szó, se beszéd a nyakába ugrott és egy bocsánat kérés után ajkaik hosszas csókban forrtak össze. Anika kihasználta, hogy egyedül van, úgy döntött, megnézi hogy van barátnőjük és megvigasztalja. -eltűnt- rohant be kiabálva Anika a fiúkhoz, de nem lehetett hallani, mert annyira kifulladt a keresgélésben és a le-föl futásban -hm? -kérdezte az ébredező Ant -nincs sehol- folytatta Anika miután kezdett helyre állni légzése -micsoda?- Sy -Kate elment- üvöltötte a lány -az meg, hogy lehet?-Sy -biztos vagy benne?- hangzottak a kérdések egymás után -biztos vagyok benne, a portán megkérdeztem és leadta a kulcsot és kijelentkezett- hadarta Anika -szólnunk kell Lee-nek- azzal a két fiú felkapott egy-egy nadrágot meg egy pulcsit és száguldoztak ki a szobából Út közben találkoztak az ismét harmonikus szerelmes párral, akik nyalták-falták egymást. Anika elmesélte nekik is, hogy mi történt és, hogy hova loholnak. Kis idő után meg is találták Lee-t, akivel közölték a szomorú tényeket, ez már számára csak hab volt a tortán. -Kate nem ilyen- gondolkodott hangosan Móni- nem értem -felhívom anyát és megkérem, hogy menjen el a lakásra megnézni, hogy hogy van- mondta Lee és már tárcsázott is. Addig a többiek egyik ámulatból estek a másikba, nem tudták fel fogni az eseményeket, olyan gyorsan történtek egymás után. Egyik percben még olyan boldogok voltak, hogy meglátogatják a fiúkat, másikban már Kate sírva rohan a szobájába, majd eltűnik. Ja és még ott volt a 13.-a ténye is, hiába nem futott át előttük egyetlen egy fekete macska se, mégis iszonyatosan rosszul sült el a babonás nap és nem kecsegtetett semmi jóval. -na mit mondott anyukád?- Dunc kezdte faggatni Lee-t -azt mondta, hogy már megy is és vár, a végén majd hív- Lee -remélem nem csinál semmi őrültséget- Móni kezdte -nem fog hidd el, nem olyan -Anika -remélem- Lee A fellépések hála Lee-nek nem sikerült valami jól, magába roskadt nem aludt nem evett, nem koncentrált semmire és nem is érdekelte semmi, csak az, hogy megbocsájtson neki Kate. Időközben kiderült, hogy a lány nem ment vissza Londonban. Azonban senkinek se volt ötlete, hogy hol lehet. Mindenki aggódott, hiába próbálták elérni őt a telefonján vagy nem vette fel vagy kikapcsolta. Kate nem aludt valami sokat éjjel, végig a délutáni dolgokon töprengett, nem tudta elhinni és felfogni az eseményeket. Korán reggel azonban már nem tudott tovább nyugton maradni. Valakinek el kellett mondani, panaszolnia szíve bánatát és erre a legalkalmasabb személy az anyuka, az egyetlen és pótolhatatlan. Nem akart tovább az az ember közelében lenni, aki ennyire megbántotta. Úgy döntött, ideje cselekedni, összeszedte a holmiját, „leosont” a recepcióhoz, leadta a kulcsot és kijelentkezett a szállodából. Egyenesen a repülőtérre ment, ahol jegyet vett a következő magyarországi járatra. Mikor megérkezett a repülővel taxit fogott és hazament az igazi otthonába. -kicsim mi történt- kérdezte anyukája, mikor megpillantotta az éppen kapuban álló letargiás lányát -anya- dobta le Kate a csomagjait és odafutott anyához, aki szorosan átölelte zokogó lányát Miután Kate nagyjából megnyugodott és kisírta magát, elmesélte a rosszul sikerült 13.-át. Majd megbeszélte anyukájával, hogy hagy maradhasson és gondolkodhasson, Andy ennek nagyon örült. Sőt őt már ez is boldoggá tette, hogy lánya hozzámegy ha „bajban” van. Mindenben a segítségére volt és próbálta elfeledtetni vele azt a napot. Kate egész héten hallgatag volt, teljesen magába roskadt és sötéten látta a világot, ami persze érthető is, sőt úgy érezte teljesen kisiklott az élet és nem tudja folytatni. Eltelt két nap, amikor Lee elhatározta magát. Egyből a koncert vége után megrohamozta a kijáratot. -mit csinálsz?- ment utána Dunc -amit már az elején meg kellett volna- mondta a fiú -nem értek semmit, meg magyaráznád- Dunc -elmegyek-jelentette ki Lee -mit csinálsz? és a koncerttel mi lesz?- Dunc -végeztünk mára holnap meg nem lesz, mert mentek Olaszországba, mire ott elkezdődik a koncert ott leszek- hagyta ott Lee barátját -sok szerencsét- kiabálta utána Dunc, majd visszament a többiekhez -mi történt?- kérdezte Sy, mikor látta az elrohanó fiút -Kate után ment?- Móni -igen- mondta egyszerűen Dunc -de...- Sy -vissza fog érni a fellépésre- magyarázta a fiú tovább Móni-nak és Anika-nak és el kellett indulniuk a repülőtérre, ugyanúgy, mint a megmaradt Blue tagoknak. Mivel a lányoknak vissza kellett menniük Londonba, hogy folytassák a tanulást és a munkát. A fiúknak pedig menniük kellett tovább Olaszországba és folytatniuk kell tovább a turnét. Hosszas búcsúzkodás és csókok után elváltak ismét útjaik, de ismét csak kis időre. Lee hamar kiért a reptérre és már indult is, hogy vegyen egy jegyet, miután ez meg volt, szépen várt a járatára, ami elég sok időbe telt. Végül is sikeresen felszállt, de előtte még felhívta Kate anyukáját, hogy engedélyt kérjen a késői érkezésre. Persze Andy-nak nem volt ez ellen semmi kifogása, sőt úgy döntött, persze lánya érdekében, hogy egy kicsit kezébe veszi lánya életét. Lee Kate „szökése” utáni estén már felhívta Andy-t, hogy megtudakolja ott van-e a lány. Szerelme anyukája először elutasító volt, majd miután Lee elmondott mindent töviről hegyire és beismerte, hogy hibázott, megváltozott a helyzet. Attól kezdte Lee eddig a napig, percig kapcsolatban volt Andy-val és mikor meghallotta, hogy Kate állapota egyre csak romlik, fogta magát és útnak indult. Tudta, hogy barátnője most kénytelen lesz meghallgatni, hála Andy közben járásának. A lány anyukája pártatlan akart maradni,azonban ez csak a látszat volt, olyan „majd ti elintézitek és megoldjátok, de azért megadom a kezdő lökést”. Lee felírt az utazás előtt mindent, főleg, hogy már reggel tudta ezt akarja csinálni, ezt fogja csinálni. Így tett szert Kate-ék címére, hogy hogy kell oda eljutni és néhány apróság, ami segíthet neki útja során. Ezeknek az információknak a tudatában gyorsan odaért a kiszemelt célponthoz. Csöngetés helyett inkább a telefont használta, nem akarta, hogy még azért is megutálják, mert felzargat mindenkit, ami természetesen jogos lenne hajnali kettőkor. Andy egy kis várakozás után fel is vette mobilját és felengedte a fiút, aki már ismerte a járást hála a karácsonyi meghívásnak. Andy már a konyhában várta és adott neki egy kis kávét, meg sütit, hogy kifújhassa magát egy kicsit a repülőút miatt. Ám nem halogathatta tovább a tisztázást, ezt ő is tudta, de nem akart Kate-tel megint veszekedni, főleg azt nem, hogy végképp megutálja. Elhatározta magát, hogy ha most nem lép akkor semmi értelme sem volt a fiúkat ott hagyni, ráadásul még koncertjük is lesz majd. Illedelmesen megköszönte a kávét és a jóleső kis nasit, jó éjszakátot kívánt Andy-nak és elindult a szoba felé. Mikor belépett ahogy előtte Andy-val megbeszélte bezárta az ajtót, hogy a lány biztos és kénytelen legyen meghallgatni a fiút. Gondosan eltette a magyarázkodásának kulcsát és odalépett az ágyhoz. Egy darabig csak ült az ágy szélén és nézte ahogy kedvese békésen alszik. -hát igen most még békés, de mi lesz ha felébred, megöl, kitekeri a nyakam és ezt mind meg is érdemlem- gondolta Lee, majd szépen, amennyire csak tudta finoman felébresztette az alvó lányt.

2005.09.25. 13:41

77.rész: A január elseje gyorsan és alvósan telt, így hamar eljött a másodika, ami a pakolással és búcsúzkodással telt. A repülőtéren a párok egymástól búcsúztak és megígértették a másikkal, hogy hívni fogja. Majd a szülők következtek a sorban és utána a barátok. Miután mindenki mindenkinek megígért mindent, a négy srác felszállt a repülőre és megkezdte a mozgalmas turnét. -olyan üres lesz a ház Dunc nélkül- szomorkodott Móni haza fele -mi lenne ha nem lennél egyedül és mondjuk míg a fiúk messze vannak tőlünk addig nálunk lennél?- tette fel hirtelen ötletből Anika -ez nagyon jó ötlet, alszol majd az én szobámba persze majd ha a tesóm hazament- nézett Kate tesójára, aki még maradt néhány napig, hogy élvezze az itt létet -komolyan mondjátok?!- kérdezte Móni -persze mi sose viccelünk -válaszolta mosolyogva a két lány -akkor szívesen elfogadom, és köszönöm- mondta hálásan Móni Miután ezt megbeszélték elmentek Mónihoz és összepakolták a szükséges cuccokat, azzal az indokkal, hogy ne kelljen mindennap a lakásra rohangálnia. -na meg is volnánk- mosolygott Kate -hol alszok?- Móni -majd nálam aztán Kate-nél- Anika -köszi még egyszer- hálálkodott Móni ismét -és hogy éreztétek magatokat a bulin tegnap?- Kate váltott témát -szuper volt mindenki nagyon normális volt és aranyos, és ez kivételes- Móni -egyetértek- Anika -szerencse, hogy még egy hetet nem kell mennünk a suliba- Kate -tényleg meddig maradsz Julee?- Anika -ezen a héten még és utána megyek- válaszolt készségesen -olyan szerencséje van neki is, hogy az első héten nem kell mennie, mivel itt van- Kate -az az év is jól kezdődik- Julee- bárcsak mindegyik így kezdődne... -na jó én megyek aludni- jelentette ki Anika és bevonult a fürdőbe -ez nagyon jó ötlet- Kate- én is megyek Miután mindenki lezuhanyzott, eltette magát holnapra és mivel Móni-nak másnap dolgoznia kellett mennie, szolidaritás miatt a többiek is felkeltek és együtt reggeliztek vele. Majd elkísérték a munkahelyére utána pedig kitalálták, hogy elmennek egy vásárló körútra, amibe persze mindenki készségesen belement. Néhány órával és pakkal később, elindultak a megbeszélt Costa-i ebédre a többiekhez. -akkor mehetünk ebédelni?- kérdezte Kate -jaj, elfelejtettem mondani, hogy ma nem tudok veletek ebédelni- világosította fel Julee a két lányt -micsoda???- Kate nézett döbbenten – mit csinálsz? -de kíváncsi valaki- Anika, egy „ne szólj bele pillantás után”- okés itt se vagyok, majd gyere utánam – mondta Kate-nek -Matt-tel megbeszéltünk egy ebédet- magyarázta a fiatalabb lány -ohh, ilyen jól összebarátkoztattok?!- Kate mosolyogva -mondhatjuk így is- mosolygott vissza rá a húga -akkor jó ebédet és majd otthon találkozunk- köszönt el testvérétől a lány és már ment is barátnője után -neked is és szia- mondta gyorsan és ő is elindult a „randijára” Teltek múltak a napok, Julee a nővérével nagyon jól el volt, ugyanúgy, mint Matt-tel, azóta az ebéd óta elég közel kerültek egymáshoz, ám tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy a lánynak hamarosan haza kell utaznia és folytatnia kell az életét onnan ahonnan abbahagyta, ugyanúgy mint Matt-nek. Ennek érdekében már az elején megbeszélték a dolgokat és arra jutottak, hogy szép lesz, jó lesz ez a rövid egy hét, de egyelőre ennyi, a kapcsolatot pedig mindenféle képen tartani fogják és ha egyikük a másik országában jár meglátogatják egymást. Móni-nak hamar sikerült otthon éreznie magát barátnői lakásában. Persze első este mikor hívta Dunc elmesélt mindent és megkérte kedvesét, hogy ott hívja őt. A fiúnak semmi kifogása sem volt, sőt örült annak, hogy barátnőjének nem kell egyedül lennie abban a hatalmas házban és hogy végül is vigyáznak rá, egymásra. A lányok nagy meglepetésére Ant meghívta őket, hogy látogassák meg kedvenc fiú bandájukat Németországi turnéjukon, persze titokban. Így erről a kis meglepiről csak a három lány és Antony tudott, számukra pedig hét pecsétes volt. Péntek 13, valakik számára különleges nap, valakik számára babonás, valakik számára pedig átkozott. Anika, Kate és Móni számára különleges és jó napnak indult. -te jó ég ti milyen korán fent vagytok már- kezdte Anika -te is fent lennél ha alig tudnád kivárni, hogy találkozz a kedveseddel- szólta le Móni -így van és különben is már fél kilenc van- tette hozzá Kate -jól van na nem kell keresztben lenyelni, csak megemlítettem, de úgy látom nem kellett volna- Anika- mit eszünk?- próbálta menteni a menthetőt -pirítósra gondoltunk lekvárral- Kate -az tökéletes lesz, főleg egy kis kávéval- egészítette ki Anika -azt már megfőztük- Móni és odaadta a lánynak a kancsót benne a forró reggeli itallal -köszi- mondta barátnője- mikor indulunk? -a repcsihez öt órára kell menni, szóval négykor el kell indulnunk, hogy ne késsük le- Móni -aztán meg kell keresnünk Antony-t és utána jöhetnek a többiek is- tette hozzá Kate -jó kis program, ma tuti, hogy nem fogunk unatkozni- Anika Ez így is volt. Egész nap Kate-re és Móni nem is lehetett ráismerni, olyan boldogok voltak és nehezen figyeltek, pedig még csak péntek volt, iskolával és munkával. Tehát volt mit csinálniuk és volt mire figyelniük. Az ebédet szuper sebességgel fogyasztották el a lányok, mindenki már legszívesebben ment volna haza, de ezt nem tehették meg akármennyire is akarták, hiszen első a kötelesség. Mikor végre vége lett a napnak a lányok gyorsan bepakoltak hétvégére a bőröndjeikbe és a szokásos közlekedési eszközzel, a taxival elindultak a repülőtérre. Eközben Németországban, Antony is vidámabb volt a kelleténél, hiszen már rég látta a csajokat, rég h.lyéskedtek egy jót és ez hiányzott neki. A többiek persze egyből észrevették, hogy valamit titkol. A sok év alatt annyira kiismerték egymást és mindenki azonnal észrevette, hogy ha a másik egy kicsit is furább a kelleténél. Sikeresen kimagyarázta magát a titkos fiú, ráfogta a 13.-ára. Lee sem „tétlenkedett”, ahogy még karácsonykor megbeszélte Liz-zel a találkát vagyis a beszélgetést, így találkoztak is délután. -na végre, már azt hittem itt kell aludnunk a repülőtéren- panaszkodott Anika, mikor félóra késéssel felszállhattak a repülőre. -na nyafogj már, nem is vártunk olyan sokat- Kate -egy életet- vágott vissza a lány- utálok repülőtéren várni, halálra unja magát az ember -ha elfoglaltad volna magad valamivel, mint én akkor nem unatkoztál volna- Kate Egy kisebb fajta szó csata alakult ki a két hölgyemény között. Amikor már Móni-nak elege lett az egészből, közbe avatkozott. -mi lenne ha végre már abbahagynátok ezt az egészet, már úgy unnom A két lány ettől kezdve nem szólalt meg egészen addig amíg meg nem érkeztek a németországi repülőtérre. -hova is megyünk?- kérdezte Móni -a szállodába, Antony-hoz, és ha minden igaz már vár ránk és a fiúkat pedig hanyagolja- magyarázta Kate -akkor indulás a kedves barátunkhoz- Anika és a csajokkal fogtak egy taxit, ami elvitte őket a cél helyre. Mikor megérkeztek a hotelba, bejelentkeztek az Antony által már lefoglalt szobába és gyorsan felmentek a szobába. -te jó ég, majdnem lebuk...ááááá- ám Móni már nem tudta befejezni -meg vagytok lányok- ijesztette meg őket egy ismerős hang -Ant , hogy lehetsz ilyen kegyetlen szíven fartust kaptunk- szidta le Kate a szobába betoppanó személyt -bocsi, de nem tudtam kihagyni- mosolygott a srác -így is majdnem lebuktunk, mert Sy majdnem észrevett- magyarázta Móni -észre is vett titeket, de lebeszéltem róla -Ant- onnan tudom, hogy itt vagytok végre, mi tartott ennyi ideig?-tudakolta -ne is mond- kezdett bele Móni- a repülő késett és fél órát kellett várnunk és még a repülőn Kate és Anika vitáját is végig kellett hallgatnom -így már értem, azt hittem meggondoltátok magatokat- Ant -persze... mi már csak olyanok vagyunk- Anika -na jó de most ne beszélgessünk itt, hanem menjünk végre a többiekhez- kérte Móni barátait -okés, nem akarlak feltartani titeket- mosolygott Antony -nagyon aranyos vagy- Kate- akkor megmutatod, hol vannak lovagjaink szobái? -gyertek utána, ha nem baj először bemegyünk Simon-hoz- Ant és elindult az ajtó felé -dehogy is- mosolyogtak a lányok Néhány pillanat múlva már Sy szobájának ajtaján kopogtak. -sziasztok- köszönt Sy, aki úgy nézett ki mintha kísértetet látott volna -ne néz így ránk- mondta somolyogva Móni -te -fordult a fiú barátjához- és még leh.lyéztél, mert azt mondtam, hogy láttam a lányokat -bocs haver de muszáj volt különben nem lett volna meglepi, és egyébként köszi az infót- Ant -na jó mi lenne ha tovább mennénk?- tette fel a jogos kérdést Móni -jól van, jól van- válaszolta Ant- látom nem bírtok magatokkal Nem is kellett Móninak sokáig várnia, mert mikor kilépett Sy szobájából már bele is ütközött nem is akárkibe. -bocs- hadarta Dunc lehajtott fejjel és ment volna tovább -semmi baj- mondta mosolyogva kedvese -Móni? te itt?- fordult vissza a fiú felcsillant szemekkel és már ölelte is a lányt és csókolta ahol csak érte -menjetek szobára- Kate és indult a többiekkel tovább Lee szobája felé, már majdnem elérte azt mikor Dunc észbe kapott és se szó se beszéd ott hagyta a folyóson a csodálkozó és semmit sem értő barátnőjét és elindult Kate után, majd az útjába állt -Dunc ne csináld- mondta Kate türelmesen -figyel, nem engedhetlek be- mondta a fiú -szeretnék végre találkozni Lee-vel- mondta még mindig türelmesen a lány -nem lenne kedvetek előtte inni valamit- próbálkozott Dunc -na jó ebből elég- lökte félre Kate barátját és benyitott

2005.09.25. 13:39

76.rész: -szia, itt aludhatnék, mert a Julee kitúrt a helyemről- tért a tárgyra a lány -persze gyere- mosolygott Lee és abba hagyta az írást, majd eltette a füzetet- hogy-hogy? -sose akart és sose aludt velem, és most sincs másként, szóval itt vagyok- Kate- mit írtál? -csak néhány sort írtam, mondjuk verset- Lee -de titokzatos vagy- mondta a lány és kedvese mellé bújt- sokszor írsz verset? -a hangulatomtól függ, de általában igen- Lee- örülök, hogy kitúrtak -nagyon kedves vagy- mosolygott Kate -én legalább bevallom, hogy örülök neked nem úgy mint te- vágott vissza a fiú kicsit duzzogva -ohh, azt akarod, hogy bevalljam, na jó legyen minden vágyam az volt, hogy átjöhessek és itt töltsem az éjszakát- mosolygott Kate- de mivel ez csak félig igaz ezért csak félig vallom be -most te vagy nagyon kedves- Lee -akkor 1:1- mondta a lány És közelebb bújt a férfihoz, ekkor megszűnt az a kis távolság is, ami köztük volt és ajkaik egy szenvedélyes csókban forrt össze. Lee végigsimított Kate oldalán, majd kezei elkalandoztak a derekánál. A fiú most már a póló alatt kényeztette a lány bársonyos bőrét. Kate nem tiltakozott, hagyta magát ellazulni. A férfi ujjai lefejtették a lányról a ruhadarabot, így téve láthatóvá a lány nőies alakját. Lee végighúzta ujját kedvese meztelen bőrén, majd kezeit ajkai is követték. -Lee- suttogta halkan Kate- ne- mondta még halkabban végül A fiú nagyot nyelt és bólintott. Talán, hogy zavarát leplezze újabb szenvedélyes csókot váltott kedvesével. A lány megkönnyebbülten viszonozta, félt, hogyha visszautasítja a fiút, akkor megsértődik. Nem akarta elsietni. Amikor elváltak Kate az oldalára fordult és hagyta, hogy szerelme átölelje hátulról. Érezte a nyakán a leheletét, és azt, ahogy belecsókol a nyakába. Beleborzongott a kényeztetésbe, a fiú felé fordult és megcsókolta. Sokáig figyelték egymást a sötétben, míg végül egymás karjaiban aludtak el. Másnap reggel Kate ébredt fel legelőször, halkan kiosont a szobából és készített magának forró csokit. Mikor készlet a reggeli a többiek is ébredeztek, így a konyha rövid időn belül megtelt a ház lakóival. -jó reggelt- üdvözölte őket a korán kellő leányzó -reggelt- hangzott az egy öntettű válasz -fél kilenc és már kész a reggeli?!- csodálkozott Anika- mikor keltél te lány? -nem rég, gondoltam hasznosítom magam és legalább nem unatkoztam, amíg ti nem tértetek magatokhoz- magyarázta Kate a helyzetet -nagyon jól tetted- mosolygott a fiú és elismerésként egy hatalmas csókkal jutalmazta kedvesét -finom lett a tojásrántotta -dicsérte Kate-t a testvére -köszi -mosolyodott el a lány- ha végeztünk el kell kezdenünk a szendvics gyártást, mert sose leszünk kész -ha gondoljátok segíthetek, legalább csináljak is valami hasznosat- Julee -éppen most akartalak megkérni- Kate -és mibe tesszük?- kérdezte Lee két falat között -Móni-éknak hála dobozokba- Kate -de nem nyomják össze egymást?- csatlakozott a témához Anika is -nem mert valamilyen válasz micsodák vannak benne- magyarázta Kate -így könnyebb is lesz eljuttatni a cél helyre Reggelizés után, a terv szerint minden hozzávalót előkészítettek és elkezdték gyártani a finomabbnál finomabb falatkákat. Eközben Meli és Anett díszítették a lakást, Móni és Dunc még csak a reggelijüket habzsolták, Kriszti-ék pedig mindent ellenőrzött a bulival kapcsolatban, hátha valami kiment a fejükből. Persze ez lehetetlen lett volna, hiszen annyiszor ellenőriztek mindent, hogy az már zavaró volt és minden tökéletesen haladt a terv szerint, ami gondosan ki lett dolgozva. Tehát a hiba lehetősége még az 1%-ot se haladta meg. Így a szendvicsek pontosan fél hétre megérkeztek négy kísérővel, az italok, már a helyükön voltak a poharakkal együtt és a dekorációval kapcsolatban is minden a legnagyobb rendben volt. -minden kész- mondta elégedetten Kriszti és az órájára nézett még maradt egy kis szusszanási.... Ám mielőtt még be tudta volna fejezni a mondatot megszólalt a csengő és betoppant az első vendég, amit követett a második, a harmadik és így tovább. Lassan kezdett megtelni a ház és a buli is javában tartott. -emlékszel, hogy ígértem neked valamit?- kérdezte Julee-t Lee -hm? mire gondolsz?- kérdésre kérdéssel válaszolva -mikor nálatok karácsonyoztam- vezette rá a fiú -még mindig nem vagyok képben- Julee -és a szobádban... -mi??? nem mondod komolyan?!- vágott a szavába Julee -de igen- mosolygott Lee -megtudhatnám miről beszélgettek? mert jelen pillanatban nem értek semmit- Kate -míg te a mamánál voltál karácsonykor sütiért, addig Lee nálam volt, de ezt meséltem neked emlékszel?- magyarázta testvére -igen, idáig stimmel- Kate -akkor megígértem neki, hogy mivel Matt a kedvence és a haverom majd bemutatom neki és itt az ideje- Lee fejezte be -elhívtad őt is?!- döbbent meg Kate -igen, és szerintem nem sokkára jön is... á itt is van, mindjárt jövök csajok- és már ment is Lee barátja „elé” -itt a nagy alkalom- mosolygott Kate, mikor látta testvére ideges arcát -ne is mond- mondta zavartan -ne aggódj csini vagy és nem harapja le a fejed- biztatta Kate -könnyű neked- Julee -most visszakapod a tegnapi merényletet- folytatta Kate -nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar itt lesz az a „majd bemutatlak neki”- Julee, ám mikor befejezte a mondatot Lee-ék már közeledtek feléjük-könyörgöm ne hagy egyedül vele és segíts- súgta oda tesójának még gyorsan A bemutatkozás gyorsan megtörtént és néhány pillanat múlva a hangulat is barátságosabb volt és eltűnt a kezdeti feszültség. A party fergetegesre sikeredett, a szendvicsek fogytak a zene vidám és pörgős volt, néhány lassú számmal fűszerezve. Mikor az óra megütötte az éjfélt poharak csilingelő hangja töltötte be a házat, a koccintások miatt és a szerelmes férfiak pedig csókot nyomtak kedvesük szájára, így üdvözölve, kezdve az új évet. Néhány perccel később pedig már folytatódhatott tovább a buli ott ahol abba maradt. Ez így ment reggel hétig, amikor is elment az utolsó vendég és már csak a szervezők tartózkodtak a házban, ami romokban hevert. -ennyit a takarításról- mondta Meli álmosan -ettől függetlenül szuper volt minden- tette hozzá Anett -van valakinek kedve segíteni összeszedni a szemetet?- kérdezte hirtelen ötlettel Kriszti -micsoda?- Meli -jobb előbb túl lenni rajta- csatlakozott Kate -lányok ráér az később is- Ant -úgy se vagyok álmos és nem bírom egy percig se tovább nézni ezt a szemét dombot- Kate és Kriszti egyetértően nagyokat bólogatott -én csak egy kis alvásra vágyom nem pedig rend rakásra- Sy -okés akkor, aki akar segít, aki meg álmos az mehet aludni- Kriszti zárta le a témát -mindenkinek van szoba, szóval nem kell hazamenetek- mosolygott Meli- és jó éjszakát -tette hozzá Szépen lassan kiürült a nappali, ismét. Végül Kate, Kriszti, Dunc és Lee maradtak. -nyugodtan mehetsz aludni- mondta Kate barátjának -nem gond?- kérdezte a fiú -dehogy is látom, hogy mindjárt leragadnak a szemeid, majd segítesz legközelebb-mondta a lány -köszi- és hálából egy puszit adott a lánynak, majd sietős léptekkel elindult fel felé -Lee hova tűnt?- Dunc -álmos volt és felzavartam aludni- mondta Kate -de jó neki- csúszott ki Dunc száján -ha akarsz te is mehetsz aludni- Kriszti -hát ez az nem vagyok álmos- Dunc -tudott mit a pakolás helyett nem lenne-e kedved pirítóst csinálni nekünk, mert már elegem van a szendvicsből?- Kate -nagyon szívesen- lélegzett fel Dunc és már ment is a konyha felé -pasik- tette hozzá halkan Kriszti, majd Kate-tel folytatta a szemetek zsákba pakolását. Közben megreggeliztek és újult erővel próbálták helyre rakni a nappalit. Miután végezte a rom eltakarításával körbe néztek a házban, hogy mit kell még rendbe rakni. A kerten kívül minden makulátlanul tiszta volt és ép, kivételesen egyetlen egy porcelán, értékes holmi sem tört el, Melinda nagy örömére. Mindennel kb. 10 óra felé végeztek, a beszélgetéseknek hála gyorsan telt el az a három óra. Már csak a pihenés volt hátra és élvezni az utolsó fiúkkal töltött napot. Hiszen a srácoknak most húzós időszak következik majd, egyik koncert után jön majd a másik, ugyanúgy mint az országok. Az éneklésen kívül az utazást imádták a legjobban, vagyis inkább a az országok megismerését, a gazdag kultúrákba való betekintést. Egyetlen egy rossz dolog volt csak ez egészben, távol lesznek néhány hónapon keresztül a szeretteiktől, habár mindig fogják majd hívni egymást, de az még se ugyanolyan.

2005.09.25. 13:38

75.rész: Boldogan és vidáman telt az a néhány nap szilveszterig. Mindenki tudta és elfogadta, sőt örültek is Lee és Kate kapcsolatának, ami nekik nagyon jól esett. Sűrűn voltak baráti „gyűlések” is, ilyenkor a szokásos Costa-ban volt a találka. Lassan kezdett majdnem minden a régi kerék vágásba menni, kivéve egy dolgot, hogy itt a szilveszter a készülődés, a díszítés, a bevásárlás és még ehhez hasonló apróságnak mondható tény. Ahogy már előtte is megbeszélték a hatalmasnak ígérkező bulira sok embert hívtak meg, akik elfogadták a meghívást, főleg ha lehetősége is volt rá, ebbe a kategóriába tartozik néhány híres barát is. A szilveszteri parti Melindánál lesz, aki ezt már néhány hete meg is ígérte, a dekorációért Krisztiék vállalják a felelősséget, a pia Móni és Dunc hatás köre alátartozik, a kaját Anikaék készítik és ez egyéb kis apróság pedig Anett és Meli dolga. Éppen egy ilyen baráti gyűlésre tartanak a főszereplők, hogy holnap, szilveszter napján minden simán és zökkenő mentesen menjen. -sziasztok, végre, hogy ideértettek- szúrta le a későn jövőket Anika -sziasztok, és bocsi, de anya nem hagyott békén- mondta Melinda -az a lényeg, hogy végre itt vagytok- Dunc -akkor kezdhetjük?- Kate -igen- Anett, aki Melivel érkezett, mint késő -szóval akkor kezdjük az elején- Kriszti,aki a főszervező Sy-jal, hiszen még is csak az ő ötletük volt az egész- Kate hoztad a listát -igen, itt van nálam- és veszi elő a táskájából -akkor nézzük- Sy -tehát először a ház, mikor takarítunk? -ma, persze ha mindenkinek megfelel- Meli -látom nincs ellenvetés, akkor ma, mondjuk 4 órakor?- Kriszti Mivel a válasz egyhangúan igen volt, Kate fel is írta a kis noteszbe. -a kajával mizu?- Sy -mindent megvettünk és holnapra minden kész lesz- Lee -ezt jó hallani, italok?- Kriszti -szintúgy, csak el kell vinni Meliékhez és készen vagyunk- Móni -hozzátok a takarításra és akkor már nem kell erre se gondolnunk -Anett -meg lesz- Dunc -dekorációt már megvettük, ott van a szobámba, csak fel kell rakni- Meli -a vendégek pedig holnap 7-re jönnek, addig pedig lesz időnk mindenre- Anett, egészítette ki Melit -nem hittem volna, hogy ilyen simán megy majd minden- sóhajt fel Kriszti -egy jó csapatnak minden sikerül Egy kis fellélegzés után, és jó kedv után „vidámabb” és más témákról folyt a csevej. Majd ebéd után mindenki ment a dolgára, de senki se felejtette el a 4 órát és a „jaj ne, egész házat” takarítást, de egyszer ezen is túl kell esniük és itt volt már a kellő pillanat. Rend rakás közben... -bocsi, Kriszti de most el kell mennem a tesómért, ma jön a repcsije- Kate -és ugye csak te mész? -igen- válaszolt Kate, közben Lee bevágta a durcit -okés, ha végeztél hív és megbeszéljük, hogy még gyere vagy sem- Sy csatlakozott a két lányhoz -meg lesz, addig is jó munkát- mosolygott Kate és odament elköszönni Lee-től -na ne legyél gyerek, nem halsz bele egy kis takarításba- Kate barátjának -és ha igen, egész életedben lelkiismeret furdalásod lesz, hogy itt hagytál- „nyafogott” Lee -nem halsz bele hidd el és majd kiengesztelek- mondta huncutul a lány -talán így menni fog- és nyomott kedvese szájára egy puszit, majd elváltak útjaik Kate egyenesen taxival ment ki a repülőtérre, ahol még várnia kellett a gép késése miatt, ezért türelmesen olvasott míg testvére meg nem érkezett. Aztán egyszer csak... -Kate Hallotta a nevét, azon nyomban a hang irányába fordult és felfedezte „rég nem látott” ismerősét. -szia- ölelték meg egymást -milyen volt az út?- kérdezte Kate -kicsit unalmas, de jó- válaszolta Julee- valami miatt később szálltunk fel, mennyit kellett várnod? -nem tudom, nem figyeltem az időt- Kate -látom olvastál, valami baj van?!- Julee egy mosoly kíséretében -hahaha, nagyon vicces, csak úgy is lehet olvasni- zárta le a „vitát” Kate -jól van, mesélj mizu?- Julee A repülőtértől egészen a házig be nem állt a szájuk egyszer egyik mesélt az otthon történtekről egyszer pedig a másik a vele kapcsolatos dolgokról. Mikor hazaértek, Kate kifizette a taxit és bevezette tesóját a lakásba. -nagyon szép kis lakás- Julee- ki is lakik veled? -Lee meg Anika, és köszi, habár Lee érdeme, hiszen az övé volt, mi csak ideköltöztünk- Kate -tényleg a többiek hol vannak?- Julee -ja ezt még nem is mondtam- csapott a fejéhez Kate- szóval összefoglalva holnap bulit tartunk Melinél és ott takarít mindenki kivéve én, mert ugye én érted mentem, ezért egy nagy köszi jár, és most meg felhívom Sy-t, hogy kell-e még mennem -mire nem vagyok jó- mosolygott Julee- és még egy kérdés, hol alszok? -sajna velem, de remélem nem gond ez a néhány nap- Kate -miért nem alszol Lee-vel?- lepődött meg Julee -mert csak járunk és mert nem- Kate zárta le a témát -amíg te telefonálsz én lepakolok- mondta tesója és már ment is be a számára új szobába Néhány perc múlva. -vissza kell mennem, nem úgy haladnak, mint ahogy szeretnék és el kell a segítség, de hogy ne legyél egyedül kísérj el, persze neked nem kell takarítanod- Kate ment be Julee-hoz- legalább így meg ismersz mindenkit, na mit szólsz? -azt, hogy ez egy kihagyhatatlan alkalom -mosolygott a tesó -akkor indulunk?- Kate -aha Kivételesen nem taxival mentek, hanem gyalog és busszal Julee kérésére, Kate-nek esze ágában se volt tiltakozni a hosszúra sikerült út miatt, inkább örült neki. Végül csak odaértek a házhoz és be is mentek. -sziasztok- köszönt Kate és Julee-val pakolták le a kabátjukat-szeretnék nektek bemutatni valakit, ő itt a húgom Julee -sziasztok- köszönt az illető -szia -köszöntek neki vissza Majd miután mindenki egyenként bemutatkozott folytatta a munkáját ott ahol abbahagyta. Eközben Kate még mindig a húgával volt elfoglalva, persze azért segített lent a konyhában. -na hogy tetszenek a barátaim?- tette fel a kérdését Kate -hát elsőre nem mindenki szimpi, de- itt közelebb húzódott tesójához- Dunc olyan édes -gondoltam, de rossz hírem van ő már foglalt Egy-két órás beszélgetés nevetgélés és takarítás után végre, nagy nehezen csillogott-villogott a ház minden egyes m2. Elbúcsúztak a segítők Melitől és Anettól, szépen lassan hazamentek így vagy úgy. Lee-éknél minden rendben volt, főleg, hogy Julee és Lee már találkoztak és jól el voltak egymással, de Anika-val se volt gondja Julee-nak. Egész jól összeismerkedtek és barátkoztak. -olyan éhes vagyok- Anika -mit vacsizunk? -tészta jó lesz?- Kate Az egyöntetű válasz után, Kate gyorsan összedobott egy kis Milánóit és megvacsoráztak. Után következett egy kis, na jó hosszú beszélgetés, kérdések zöme, fürdés és végre a jól megérdemelt pihenés. -miért nem mész át hozzá?- Julee -hm?- Kate -tudom, hogy át szeretnél menni hozzá- Julee folytatta -ez nem is igaz- Kate -aha, ne kéresd már magad -nem kéretem, meg se fordult a fejemben -ne hazudj, ez egy remek alkalom -mi lenne ha hagynál aludni?! -sajnos nem tehetem, na mi lesz, átrángassalak vagy mész magadtól?! -rosszabb vagy mint Anika, fogadjunk, hogy szövetkeztettek ellenem -mi dehogy is, ártatlanok vagyunk, de te még mindig itt vagy -és ha alszik?! -akkor bebújsz mellé és jó lesz a reggele -... -Kate -jól van na, ezt még visszakapjátok te is meg Anika is -persze, persze, szia és szép álmokat Kate nagy nehezen és unszolásra elindult Lee szobája felé, majd bement. Szerencsére vagy nem szerencsére de Lee még nem aludt hanem írt a kis füzetébe.

2005.09.25. 13:36

74.rész: Eljött a 28.-a is, ennek a napnak a két főszereplője izgatottan ébredt. Lakótársuk is ugyanígy érzett pedig ő csak a háttérben lévő személy volt, ugyanakkor szerette volna ha barátai végre egymásra találnának és boldogan élnének, mint a mesében. Azonban az Élet nem habos torta, ezt mutatta a váratlan és lelombozó telefon hívás. Kate-t Liz és Lee telefon csevegése kivételesen nem izgatta. -nem hiszem el, hogy nem vagy mérges vagy dühős, legalább aggódhatnál- pirítót rá Anika -egy egyszerű indokom van mindenre- felelte egyszerűen Kate -és mégis mi az- tudakolta a barátnő -ma nem Liz megy randira, hanem én és ez nekem bőven elég- mosolygott Kate -ha már itt tartunk, nagyon szurkolok nektek- mosolygott a másik lány is -köszi -nézett hálásan Kate -azonban még itt van az egész délelőtt és fogalmam sincs mit fogok felvenni -majd én segítek, ennek a legjobb módja a vásárlás- Anika- szólok Móninak és már mehetünk is, mi majd segítünk- kacsintott rá Végül Anika felhívta Mónit és meg is beszélték, hogy nem sokára az egyik bevásárló központban találkoznak, mikor eljött az idő, hogy menniük kell, szóltak Lee-nek és már indultak is. -sziasztok lányok- üdvözölte a két érkezőt Móni -szia- mosolyogtak a lányok -hova megyünk?- kérdezte Kate -először iszunk egy kávét vagy forró csokit, hogy mindent részletesen el tudjatok mondani- nézett szemrehányóan -az ott jó lesz, gyertek- mondta Anika A „kávézás” után körbe járták az egész helyet, mire végül megtalálták a megfelelő ruhadarabokat. -Kate ez tökéletes lesz- mondta álmélkodva Anika -úgy gondoljátok?!- kérdezte meg a lány -tökéletes- csatlakozott a beszélgetéshez Mónii is És Kate ismét belenézett a tükörbe, ahol megpillantotta tükörképet, akin egy gyönyörű egyszerűnek mondható, de még is különleges fekete, néha szürkésen csillogó nadrág fekete egyszerű magassarkú csizmával és felül pedig egy ezüst top nyakpánttal díszelgett a lányon. Mivel a kint időjárásra is gondoltak vettek ehhez az összeállításhoz egy szolid fekete kardigánnak is mondható elegáns felsőrészt. Eközben Lee sem tétlenkedett és átment barátjához, hogy karácsony óta normálisan beszélgethessenek. -Móni is velük ment?- tért a lényegre Lee -igen, szóval ne aggódj nyugodtan beszélgethetünk- mondta Dunc- gondolom már várod Kate-tel a randit?! -igen... -de?- barátja egyből a dolgok mögé látott -ma hívott Liz- informálta a fiút Lee -és? -azt mondta találkozunk- folytatta Lee -mi lenne, ha nem harapófogóval kellene kiszednem belőled minden egyes szót, hanem végre normálisan elmondanád az egészet?!- vonta kérdőre barátját Dunc- hallgatlak -reggel hívott és beszélgettünk aztán megbeszéltünk egy talit, hogy majd dumcsizunk, mivel kiderült, hogy mikor mi Németországban turnézunk, akkor ő is ott lesz egy jótékonysági micsoda miatt és arra gondolt, hogy akkor majd beülünk valahova, én meg belementem- Lee hadarta a lényeget -értem, de ennek mi köze a mai naphoz?- értetlenkedett Dunc -a hívás előtt még teljesen izgatott voltam a mai nap miatt, de most már nem, nem tudom mi ütött belém, de nem érts félre örülök, hogy végre randizunk Kate-tel, de örültem Liz hívásának is ugyanúgy- bökte ki Lee -ez érthető Liz a volt csajod, régen volt valami köztetek, azért ezt nem lehet kitörölni, a Kate dolog is érthető- vonta le a következtetést Dunc Ezzel le is zárták ezt a témát, persze Lee teljes diszkréciót kért barátjától, akinek ez a dolog természetes volt és folytatták a beszélgetést más témák kibeszélésével. Délután Kate és Lee már készülődtek az az napi programjukra, mindketten csinin felöltöztek, végül pedig elindultak egy hangulatos étterembe, ahol szépen megvacsoráztak, beszélgettek és jól érezték magukat. Mikor úgy döntöttek ideje tovább lépni a következő programra Lee feltett egy egyszerű kérdést... -mihez lenne kedved? -sétálni- felelte határozottan Kate -oké, de nem félsz, hogy kint hideg van és sötét, sose lehet tudni mi mikor támad meg- Lee -nem, mert nem egyedül leszek, hanem velem lesz egy szuper pasi aki majd melegít és megvéd mindentől- mosolygott a lány -biztos vagy benne?- kérdezte huncutul a fiú -teljesen biztos- felélte ismét határozottsággal a hangjában Kate- de mivel még nem ismerem annyira a „környéket”, és gondolom te már sokszor sétálgattál a randijaidon, ezért szeretném, ha valamilyen különleges helyre/en sétálnánk -őszintén nem nagyon szoktam sétálgatni a randijaimon- vallotta be Lee- de tudom már, hogy hova menjünk -tényleg?!- lepődött meg a lány -akkor hova viszed a lányokat?- és akaratlanul is elmosolyodott -rossz az, aki rosszra gondol- Lee -nem az én hibám- védekezett Kate- amiket írnak rólad az embernek egyből az ugrik be -egyébként általában táncolni- mondta végül Lee -gondolhattam volna- Kate -akkor most számomra ez egy megtiszteltetés Nagyából félóra séta után meg is érkeztek a végcélhoz, ami Big Ben és környéke volt, a város közepe a rengetek gyönyörű kivilágított utcájával, a karácsonyi hangulatával, a közeli aranyfénybe burkolózott híddal /hála az égőknek/ egyszerűen olyan volt mint egy tündérmese. -szóhoz se jutok olyan csodálatos ez a hely- álmélkodott Kate miközben leültek egy padra -gondoltam, hogy tetszeni fog- Lee, majd hozzá tette- olyan varázslatos, mint te -nagyon jól éreztem magam- mondta elpirulva a lány -én is A két fiatal hosszú percekig nézett farkasszemet, azután egyszer csak elfogyott köztük a távolság és ajkaik összeértek. A lány lehunyta a szemét. Kellemes borzongás futott végig rajta. A Lee nyelve gyengéden játszott a lányéval, keze a derekára tévedt. Kate felemelte karjait és a fiú köré fűzte. Ajkaik szelíden harapdálták a másikét, míg nem lassan elváltak egymástól. Lassan a napnak is vége lett és „Szép álmokat!”-tal elbúcsúztak egymástól. Másnap reggel Kate Anika hangjára ébredt. -jó reggelt, mesélj mi volt- mondta mikor látta, hogy barátnője nyitja a szemét -mióta vagy itt?- kérdezte álmosan a szoba lakója -kb. fél órája- mondta mosolyogva a lány -de most nem ez a lényeg -képes voltál ennyi ideig itt ülni és várni, hogy kinyissam a szemem?! kitartó vagy az szent- Kate -ne idegelj, kérlek mond a részleteket- Anika -jól van na, csak összeszedem magam, egy perc és egy tea jól jönne- mondta huncutul barátnője -na ne, ne zsarolj, és ne szenvedtess- Anika -jól van na, de tényleg szeretnék teát inni- mondta Kate, majd folytatta- különleges randi volt tökéletes véggel -bővebben- türelmetlenkedett Anika -teát kapok -kapsz- Anika -akkor először étterembe mentünk, ami nagyon hangulatos volt, utána sétáltunk és végül megcsókolt -újságolta a barátnő -oh, és ez most mit jelent?- faggatta Anika -megyek teáért -héj ne merj itt hagyni De már késő volt, mert Kate kilépett a szobából. -hallod, hogy hozzád beszélek? -förmedt barátnőjére Anika -igen hallom, de teát akarok- nyafogta Kate -és reggelit is -azt én is Jött ki Lee a szobából, majd odament Kate-hez lehelt egy csókot a szájára. -azt hiszem lemaradtam valamiről és magyarázatot követelek- Anika Kate a meglepettségtől nem tudott szóhoz jutni, ezért Lee kezdett bele a mondandójába. -Kate a barátnőm- mondta természetesen -akkor jártok?- Anika mosolyogva -igen tegnap óta- Lee szintén mosolyogva -és miért nem ezzel kezdted reggel?!- Anika Kate azonban még mindig nem tudott szóhoz jutni, először is mert nagyon örült a hallottaknak, másodszor pedig olyan hirtelen jött, ezt szerette volna a világon a legjobban most viszont mintha csak viccelnének vele úgy érezte és nem szeretett volna felébredni, mintha csak egy álom lenne. Ebből az elmélkedésből Lee újabb érzéki csókja zökkentette ki, amitől teljesen valóságosnak érezte a történteket. A tegnapot, a ma reggelt a csókokat... ezek mind boldogsággal töltötték el, és tíz centivel a föld felett lebegett.

2005.09.25. 13:34

Szia! Örülök, hogy tetszik és persze, hogy folytatom! Csak mostanában a suli közbe szól, de most is rakok fel egy adagot, amit megint sajna be kell osztani... puszi: kati-napsugár

2005.09.15. 21:57

Szia! Jó a töri, bár még nem sikerült mindet elolvasnom. Jól belehúztál :D, nem baj, majd bepótolom. Remélem folytatod a törit, mert nekem naon tetszik. dedori

2005.08.24. 13:47

73. rész: Későre járt már Kate és Lee elbúcsúztak Sheila-tól, persze még előtte segítettek leszedni az asztalat, elmosogatni, majd minden tányért, poharat és evőeszközt visszatenni a helyére. Milelőtt azonban indultak volna haza, Lee anyukája azzal az ürüggyel, hogy csomagol fia barátnőjének egy kis süteményt visszahívta a lányt, hogy "segítsen neki", persze a süti már útra készen állt az asztalon. -miben segíthetek?- kérdezte illedelmesen Kate -köszönöm, de semmiben- mondta a házigazda, azután folytatta mikor észrevette a lány értetlen arcát- szeretnék neked adni valamit, ez az én karácsonyi ajándékom- nyújtott át egy dobozt -köszönöm- mondta zavartan Kate, majd kinyitotta és döbbenettől plusz a csodálkozástól meg se tudott szólalni, nem hogy levegőt kapni -a nagymamámé volt vagyis Lee dédimamájáé, az esküvőjén viselte és szeretném ha elfogadnád- mondta lényegre törően Sheila- megfogadtam, hogy a gyerekeim nagymamájának nyakláncát a lányomnak adom az esküvőjén, ami meg is történt, és ezt pedig a fiam kedvesének szántam- mondta Lee anyukája -de...- kezdett volna bele Kate -tudom, ez most furán hangzott, de kérlek fogad el, mert tudom, hogy a megfelelő embernek adom Kate nem tudott semmit se mondani, de ez nem is volt szükséges, Sheila mindent értett a lány arckifejezéséből, ami hálás és meghatódott volt, majd a lány megölelte a nőt. Végül Lee mamája igéretéhez hűen odaadta a becsomagolt süteményes dobozt. -köszönk mindent- mondta búcsúzoul Kate, miközben Lee határozottan bológatott és elindultak haza felé -mi lenne ha sétálnánk?- vetette fel ötletét a fiú -messze lakunk innen?- kérdezte Kate -nem - vágta rá Lee -akkor benne vagyok- mosolygott a lány- miért mondtad a tesódnak, hogy a barátnőd vagyok?--mit csináltattok ilyen sokáig bent?- kérdezte Lee és Kate egyszerre a másiktól, összemosolyogtak, végül a fiú ismételte meg kérdését -anyukád odaadta az ajándékom- Kate -mit kaptál- kiváncsikodott a férfi -az anyukád nagymamájának nyakláncát- válaszolta a lány, akit teljesen meghatótt az ajándéka -nem is tudtam, hogy tőle is örökölt anya- lepödőtt meg Lee- ez jó jel -hogy érted?- Kate -gondolom beavatott abba, hogy miért kaptad?!- magyarázta a fiú -igen- mosolygott a lány- tényleg miért mondtad a testvérednek, hogy a barátnőd vagyok? -mert az vagy nem?!- Lee mosolyogva -tudod, hogy gondolom- Kate -tudom- Lee- lenne kedved eljönni velem az ünnepek között valahova?- kérdezte zavartan -randira hívsz?- fogalmazott egyszerűen a lány -igen- Lee, aki viszont nem volt olyan magabiztos, mert legbelül nem szerette volna ha a lány visszautasítja -szívesen -mosolygott Kate -remek- mondta már a férfi is mosolyogva és elégedetten- akkor holnap szólok, hogy mikor és hánykor megyünk, addig megszervezem -rendben- bólintott a lány, majd témát váltott- ha megkérlek viszed a sütit, mert már fázik a kezem Lee kinyújtotta a kezét jelezve beleegyezését a dologba, majd átvette a kisebb csomagot. Néhány percig csöndben baktattak , végül Kate szólalt meg. -mikor érünk már haza- mondta finoman kis nyávogással a hangjában- kezdek átfagyni -már csak néhány busz megállonyira vagyunk- magyarázta Lee és hogy ne fázon a lányt közelebb húzta magához, ez ellen azonban Kate-nek nem volt semmi kifogása. -most már sokkal jobb- mondta mosolyogva- most már csak arra lennék kíváncsi, hogy miért gyalog jöttünk? -mert kedvem volt hozzá és mert megkértelek- válaszolta gondolkodás nélkül a fiú -ez igaz, de biztos nem volt valami hátsó szándékod?!- kérdezte pajkosan a lány -nekem- mondta "ártatlan" arccal Lee- nem, nem volt -oh, értem, csak szimplán le akartad járatni a lábad és megfagyni- Kate mosolyog próbálkozótt, hogy a fiú végre bevallja sejtését- teljesen logikus -helyesbitek- kezdett bele a férfi mondanivalójába- csak... szeretem volna... kicsit kettesben lenni veled- valotta be végül -olyan édes vagy- mondta a lány és nyomott egy puszit Lee arcára, "tudtam" tette hozzá magában -és közben az idő is a kezemre játszott- mosolygott a fiú A kellemes beszélgetés elfeledtette a párossal a zord időt, így mire észbe kaptak már lépcsőztek felfelé a lakáshoz. Lee elővette a kulcsát bette a zárba, majd elfordította. Egy halk kattanás jelezte, hogy szabad az út, lenyomta a kilincsit és kinyitótta Kate-nek az ajtót. Gyorsan lette a sütit az asztalra, majd lesegítette Kate-t kabátját az ővével együtt felakasztotta a fogasra. -köszönöm- mondta Kate, ma már sokadszorra -oh, sziasztok- jött ki a szobájából Anika- na milyen volt? -tökéletes- mondta Kate szikrázó szemekkel -csak nem sütit hoztattok?!- érdeklődött Anika az asztalnál lévő dobozt látva -de igen, anya küldte- ragadta magához a szót Lee -ezt nem hagyhatom ki- azzal Anika odasétált az asztalhoz és mielőtt kicsomagolta volna a sütit talált megy egy pici dobozt- és ez kié?- kérdezte -az enyém- mosolygott a tulajdonosa- Lee anyukájától kaptam, ha akarod... De már nem tudta befejezni a mondatát, mert barátnőja már nyitotta is ki. -ez egy... gyönyörű... nyaklánc...- mondta akadozva, mintha nem hinne a szemének -igen az- mondta Kate- jól láttod -de..- Anika még mindig nem tért magához a döbbenettől, közben Lee mellé ért -ezt még nem is láttam- csodálta a fehér csillogó ékszert- anya jól eltitkolta -megkaphatom- Kate is odaért időközben a lakótársaihoz -aha- adta át Anika- miért kaptad?- végre hangot adott kíváncsiságának -mondtam, hogy karácsonyra- mosolygott barátnője -persze, de most igázából-Anika -nem hazudok- mondta a lány -Kate -jól van -adta be a derekát a lány- annyi elég lesz hogy szurkol Lee-nek és nekem -milyen édes tőle- állapította meg Anika- de ugye nekem nem kell semmit se vennem?! Erre a megjegyzésre mind a hárman elkezdtek nevetni és tisztálkodás után elmentek aludni, miután Lee-nek is világossá vált, hogy Anika is azt szeretné, ha ő és Kate egy pár lennének. Másnap ahogy Lee ígérte megbészelte Kate-tel a randevújuk időpontját, ami a 28.-a lett. A délelőttöt és a délutánt a magyarországi lányok a barátaikkal töltötték. Először együtt ebédeltek, majd letelepedtek Krisztinél és Sy-nál és szétosztották ajándékaikat közben nagyokat nevetgéltek és hosszasan beszélgettek. Beavaták egymást külön töltött karácsonyaikról és a szilveszteri programjaikról. -azon gondolkoztunk Sy-jal, hogy mi lenne ha csinálnánk egy hatalmas házibulit?!- vetette fel Kriszti, ő és kedvese jaslatát -ez remek ötlet és mindenki hívhatna egy- két embert- ujongót Anett -legyen nálunk- hangzott Meli felajánlása- mert nálunk van a legnagyobb hely -csinálhatnánk szendvicseket is meg minden -elmehetnénk valamikor bevásárolni -mi beválaljuk a dízsitést Hangzottak egymás után a jobbnál jobb ötletek, végül "ezt megbeszéltük"-kel zárták le a témát.

2005.08.24. 13:46

72. rész: -sziasztok- köszönt Liz- Boldog Karácsonyt mindenkinek! -szia- köszöntek a többiek- neked is hasonlókat! -mi járatban?- érdeklődött Lee -anyéák a karácsonyt New Yorkban töltötték és velük mentem, de a szilveszterkor már itthon akartam lenni-mosolyogva közölte az információkat- de úgy láttom jól tettem -aha- próbálta udvariasan mondani Kate- bocsi, de mi megyünk mert fáradtak vagyunk, gondolom te is szeretnélni kipakolni, meg minden -persze, persze- egyezett bele Liz- Lee nincs kedved valamikor beülni valahova beszélgetni?- tette hozzá -jó ötlet- Lee -okés, akkor majd hívlak, vagy te hívsz- Liz zárta le- sziasztok és további kellemes ünnepeket. A kis csapatot most már tényleg nem akadályozta meg semmi, hogy elérjenek a taxikhoz és hazamenjenek. Móni és Dunc is sikeresen hazértek ugyanúgy, mint Anika, Kate és Lee is a lakására. Lee-ék a pakolást másnapra hagyták, mert nagyon nem volt kedvük hozzá, inkább fürdött vettek és eltették magukat másnapra. Kate úgy döntött sűrgősen ki kell öntenie valakinek a lelkét nyomó problémak, ezért étsuhant Anika-hoz. -bocsi, bocsi, bocsi- kezdte Kate- de múszáj beszélnem valakivel -mond mi nyomja a pici lelkedet?- Anika -köszi, örök hála ezért- mondta a lány és barátnője mellé bújt -szóval csak nem Liz-zel van gondod?!- mondta mosolyogva Anika -oh, de -vágott bele Kate- mikor minden tökéletes és klaró, megjelenik a drága régi ismerős /Liz/, mindent egy perc alatt lerombol maga körül, de miért is csodálkozom?! az élet nem egyszerű -ne foglalkoz vele és mit rombol le?- folytatta a szoba tulajdonosa értetlenül ezt nem akartam elmondani, mert még nem beszéltem meg az illetékessel, de mivel kikényszerítetted belőlem -mosolyra huzodótt a szája- nincs lelkiismeret furdalásom, de nem mondhatod el senkinek, hogy Lee megcsókolt- hadarta a lány -oh- mosolyogva vette tudomásol a barátnő- értem már a gondod, de ha Lee komolyan gondolja, nem lesz semmi gond Liz-zel, addig is nézz át rajta -tanácsolta Anika -azt hiszem igazad van- látta be Kate- ezt fogom tenni, ha meg Liz bekeményít én is A két lányból kitört a nevetés, majd egy darabig még tovább fecsegtek, aztán mindkettőjüket elnyomta az álom. Másnap reggel Kate mászott ki legutoljára barátnője ágyából, a többi lakótársa pedig már a nappaliban díszitették a fájukat. -jó reggel -mondta a lány mikor ki kecmerget a szobából és csatlakozott barátaihoz -neked is- mondták -jó sokáig aludtál, nem sokára megyeünk az ebédre- tette hozzá Lee -ugye milyen szép lett a fa?- kérdezte Anika -nagyon profi munka- dicsérte Kate a díszitőket- pont most akartam emliteni -hogy vagy?- kérdezet Anika suttogva és kíváncsian, mikor barátnője mellé ért -nagyon jól- mosolygott vissza rá a lány- nagyon szép álmom volt -akkor ezért nem keltél korán- vonta le a következtetést Anika- szabad tudni, hogy mit? -miért nem keltél korán?- csatlakozott Lee is a beszélgetéshez -mert szépet álmodtam,és nem szabad tudni, mert akkor nem teljesül- mondta titokzaosan, majd folytatta- jó hatással voltál rám- nézett Kate Anika-ra- legközelebb is téged zaklatlak majd-tette hozzá mosolyogva -csak nyugodtan- és Anika is viszonozta a mosolyt -miről maradtam le?- érdeklődött Lee -semmiről se, csak tegnap ostoba voltam- magyarázta Kate Hárman befejezték a karácsonyfa dekorálását, mikor készlet a remek mű megcsodálták és kijelentették, hogy nagyon szép és brilliáns az idei karácsonyuk. -azt hiszem készülnünk kellene- mondta Lee, mikor megpillantotta az órát Húsz perc múlva Lee már a nappaliban várta partnerét, akinek barátnője segített a tökéletes ruha, haj és kivételesen smink kiválasztásában. -egy perc és jön- mondta büszkén és mosolyogva Anika mikor kilépett a szobából és észerevette Lee kérdő tekintetét A féfinek tényleg csak egy percet kellett várnia, mikor Kate kijött a szobából tátott szájjal nézte az elbüvölő tüneményt. A lány egy gyönyörű comb középig érő ujjatlan feketet ruhát viselt, amit néhol csipke díszitett. Hosszú fekete csizmája még szebbé tette a ruhát és megjobban felhívta a szemek figyelmét a nő alakjára. Haja ki volt engedve és sminkje egy nagyon egyszerű alap smink, ami tökéltes volt a karácsony alaklmához. -gyönyörű -vagy szólalt meg a fiú egy-két perc nézelődés után -köszönöm- mondta lány és egy csöppet elpirult -mehetünk?- kérdezte -igen, csak hozom a kardigánom és a kabátom- Kate és gyorsan visszaszaladt a szobájába- most már mehetünk -jó szorakozást- mondta Anika és becsukta a pár után az ajtót. Lee anyukájához taxival mentek, hamarosan meg is érkezetek egy csodálatos, barátságos kertes házhoz. A férfi kifizette a taxit és csöngetés nélkül invitálta be a vendéget a házba. Lesegítette úriemberhez máltón a hölyg kabátját, amit az ővé mellé akasztott fel a bejárati ajtónál lévő fogasra. -anya megjöttünk- tájékoztatta Lee Sheila, miközben befelé haladtak a házban -sziasztok- köszönt a háziasszony -szia- köszöntek a most érkező fiatalaok is -milyen volt a karácsony Magyarországon?- érdeklődött a nő -nagyon jó- mosolyogva mondta egyszerre a fia és a lány Majd kitört belölük a nevetés, erre Sheila is elmosolyodott, és folytatta a narancs mártást készítését, amit a pulykához gondolt. -láttom nagyon összebarátkoztattok- nézett egy szem fiára és Kate-re- nagyon csinás vagy- mondta mikor végigmérte a lányt -köszönöm- mosolygott -én is ezt mondtam neki mielőtt elindultunk- avatta be Lee anyukáját - mikor jönnek Gemma-ék? -szerintem bármelyik pillanatban beléphetnek... Ahogy az anyuka ezt kiejtette a száján már nyilt is a bejárati ajtó és belépett rajta a lánya és férje. -sziasztok- köszönt a lány és férje- Boldog Karácsonyt! -sziasztok- köszöntek a konyhában lévők vissza- nektek is -pont most kérdezte Lee, hogy hol vagytok- tudatta lányával a nő -csak nem hiányoztam?!- pajkoskodótt Gemma -még egy perc és belehaltom volna, ha nem látlak- Lee mosolyogva- és különben is nem volt kit szekálni- vallotta be, majd témát váltott- bemutattom a barátnőmet Kate-t -szia- köszöntek még egyszer egymásnak, aztán Gemma bemutatta Kate-nek a férjét -lassan mehetünk enni- újságolta Sheila- de ha segítettek gyorsabban fog menni- mosolyogott ravaszan Azzal mindenki megfogott egy tálat és kivitte a megterített piros szalvétás, gyertyás asztalhoz. Így elkezdődhetett a londoni karácsonyi ebéd, az idő hangulatosan és beszélgetősen telet. Majd miután végeztek az étkezéssel elkezdhetett az ajándékozás. Kate kezdte a sort és először odaadta a Lee által vásárolt könyvet és parfümöt a házigazdának, akinek nagyon tetszett ajándéka és milliószor megköszönte, majd a lány odaadta a többieknek is az ajándákokat és így tovább míg végül az összes ajándék gazdára talált, kivéve egyet!

[Friss hozzászólások] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]